Bevezetés: A propolisz méhek által gyűjtött gyantás anyag,
melynek különféle termékekben történő külső és belső alkalmazása jótékony
hatásai miatt széles körben elterjedt. Ismert allergén, a növekvő expozíciós
lehetőségek szenzibilizáló hatását is előtérbe hozták.
Célkitűzés: A szerzők 30 éves periódusban epicutan
tesztelt, propoliszérzékeny betegek adatait dolgozták fel az irodalmi adatok
tükrében. Módszer: A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és
Bőronkológiai Klinikájának Allergológiai Laboratóriumában 1992 és 2021 között
epicutan tesztelt 17 784 beteg közül annak a 464 betegnek az eredményeit
elemeztük retrospektíven, akiknél propolisz-túlérzékenység igazolódott.
Vizsgáltuk a szenzibilizációs gyakoriságok változását, a jellemző diagnózisokat,
a betegek életkori megoszlását, a klinikai tünetek leggyakoribb lokalizációit és
a társult allergénérzékenységeket. Eredmények: A 30 éves
periódusban a propolisz szenzibilizációs gyakorisága átlagosan 2,6% volt,
2019–2021-ben a vizsgált periódusban korábban nem észlelt jelentős emelkedés
mutatkozott (6,2%, 8,4%, 6,9%). Jellemző volt a női dominancia (70,7%). A
propolisz-túlérzékenység az 51–60 évesek körében fordult elő a leggyakrabban
(24,6%), a betegek átlagéletkora 52,5 év volt. A legtöbb tünet kezeken (34,2%),
lábakon (18,4%), arcon (17,5%) jelent meg. A társult érzékenységek közül az
illatanyagok, a fragrance mix I (27,7%), a perubalzsam (26,8%) és a fakátrány
(23,0%) emelhető ki. Következtetés: Az alternatív gyógyászati
antibakteriális és antivirális készítmények, valamint a biotermékek iránti nagy
kereslet növeli a propoliszexpozíciós lehetőségek számát. A szenzibilizáció
esélyét fokozza, hogy a propolisztartalmú termékeket sokszor ellenőrizetlen
mennyiségben és formában, a bőrön gyulladt, fokozott allergénpenetrációt
biztosító területeken alkalmazzák. Eredményeink alapján a propolisz – jótékony
hatásai mellett – jelentős környezeti allergén, elsősorban az idősebb nők
körében. Expozícióinak ismerete hasznos, szenzibilizációja és társult
allergénjei epicutan tesztsor segítségével kimutathatók. Orv Hetil. 2022;
163(39): 1559–1567.