Összefoglaló.
Bevezetés: Az új típusú koronavírus-járvány (COVID–19) az
egészségügyi ellátóhálózatot egy eddig ismeretlen helyzet elé állította. A
nemzetközi adatok alapján a szemészeti járóbeteg-ellátásban jelentős változások
alakultak ki. Célkitűzés: Felmérni a COVID–19-járvány okozta
kvantitatív és kvalitatív változásokat az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent
János Kórház és Szakrendelő Szemészeti Osztályának járóbeteg-szakellátásában.
Módszer: A pandémia első hullámában (2020. április 1–30.)
mért járóbeteg-forgalmi adatokat hasonlítottuk össze a megelőző év azonos
periódusában rögzített adatokkal. A betegek demográfiai jellemzői mellett
megvizsgáltuk a sürgősségi besorolásukat, valamint a panaszokhoz köthető
fődiagnózis-csoportok eloszlását. Rögzítettük a telemedicina keretein belül
történt ellátások számát. Eredmények: 2020 vizsgált időszakában
916, míg az előző év azonos hónapjában 2835 járóbeteg-eset került rögzítésre. A
2020-as időszakban a törvényi szabályozás szerint sürgős panaszokkal jelentkező
betegek aránya nem változott (p = 0,38), azonban a szakorvosi megítélés szerint
sürgős panaszokkal érkező betegek aránya nőtt (p<0,001) az előző évhez
viszonyítva. A zöld hályog, kötőhártya-gyulladás, árpa, sérülés és nedves típusú
maculadegeneratio miatt ellátásra jelentkező betegek aránya szignifikánsan nőtt
(p<0,001 mind), míg a szürke hályog, a száraz típusú maculadegeneratio,
egyéb, a szemhéj és a könnyutak betegségei, utóhályog miatt és a szemészeti
betegség nélkül érkezők aránya csökkent (p<0,001 mind). A telemedicina
keretei között ellátott betegek száma 2020-ban közel a tizenötszörösére
emelkedett 2019-hez képest (p<0,001). Következtetés: A
COVID–19-pandémia első hulláma során markáns betegszámcsökkenést regisztráltunk
a szemészeti járóbeteg-szakellátásban. Több fődiagnózis-csoport esetén
számolhatunk jelentős terápiavesztéssel és halasztott ellátási igény
jelentkezésével. Az adatok kiértékelése segítséget nyújthat az elkövetkező
években az ellátási folyamat proaktív átszervezésében, a
humánerőforrás-szükségletek jobb tervezésében, valamint a teleoftalmológiai
ellátás fejlesztésében. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203–211.
Summary.
Introduction: The COVID-19 pandemic put the healthcare network
in a hitherto unknown situation. The ophthalmic outpatient care changed
internationally. Objective: To assess the quantitative and
qualitative changes of the outpatient specialty care at the Ophthalmology
Department of the North-Central-Buda Center, New St. John’s Hospital and Clinic,
through the pandemic. Method: Outpatient service data during
the first wave of the pandemic (April 2020) were compared with those in April
2019. Patient demographics, emergency classification, distribution of the main
diagnostic groups (associated with complaints) and services provided
via telemedicine were collected. Results:
There were 2835 patient visits in 2019 and 916 in 2020. For 2020, the proportion
of patients with emergency classification according to legal regulations did not
change (p = 0.38), however, using the ophthalmologist’s classification increased
(p<0.001) significantly. The proportion of patients with glaucoma,
conjunctivitis, chalazeon, injury and wet macular degeneration increased
(p<0.001 all), while the proportion of patients with cataract, dry macular
degeneration, other diseases, other adnexal diseases, secondary cataract and
without ophthalmic pathology decreased significantly (p<0.001 for all).
Patient number using telemedicine treatment was about 15× of those treated in
2019 (p<0.001). Conclusion: During the first wave of the
pandemic, a marked decrease in ophthalmic outpatient care volume was recorded.
In the case of several main diagnosis groups, significant therapy loss and a
delayed need for care could be expected. Evaluation of the data helps in the
upcoming years in proactive reorganization of the care process, in better
planning of human resource needs, and in improvement of teleophthalmology care.
Orv Hetil. 2021; 162(6): 203–211.