“…A (kizárólag) trauma narratívájával igazolt, lelki szenvedéseik okán kártérítésért folyamodó, volt n é m et frontkatonák kérelmeit a korabeli pszichiáter szakértők egyöntetűen utasították el, melynek h át terében egyértelműen látszik az a politikailag (is) inspirált konstrukció, mely a hősiesség, helytállás, halál heroizálása szellemében háborút hirdetett a kártérítési hisztéria ellen (32). Kraepelin tankönyvé ben a m odern PTSD valamennyi tünetét lényegében részletesen leírja: a pszichés traum a hatására fellépő visszatérő rémképeket, rémálmokat, elfásultságot, elkerülő viselkedést, szorongást, fokozott izgalmi ál lapotot, alvászavart (30), ám azt leginkább m anipu lativ eszköznek tekintette: "a járulékkövetelők saját szenvedésük életfeladattá válik, mely a kártérítési eljárás által rögzül, m unkaképtelenségük és tehetet lenségük nagyobb nyomatékkai esik a latba". Az I. világháborúból visszatérő frontkatonák traumás n e urózisát biztosításjogi szempontból nem betegségér tékű lelki zavaroknak tekintették, hanem elsősorban (biztosítási -anyagi) előnyök megszerzésére irányu ló manipulativ, pszichopátiás reakcióként kezelték.…”