A tudomány évezredeken keresztül alapvetõen kétféle módon közelítette meg a vizsgálni kívánt problémákat. A kísérleti tudományok a természetben megfigyelt jelenségeket rögzítették, lehetõleg kvalitatív módon, míg az elméleti tudományok értelmezési keretet próbáltak adni az ily módon rögzített adathalmazoknak. Az elmúlt háromnegyed évszázadban a számítógépek megjelenésével, elterjedésével, és a könnyen elérhetõ számítási kapacitás rohamos fejlõdésével párhuzamosan azonban a fenti két klasszikus tudományos megközelítési mód mellé egy harmadik is felzárkózott: a számítógépes szimulációk módszere. Számítógépes szimuláció során a valódi vizsgálandó rendszert annak egy alkalmasan választott modelljével helyettesítjük -ennyiben a szimuláció az elméleti megközelítéssel rokon -, majd a modellrendszeren numerikus kísérleteket végzünk. A szimuláció tehát az elméletekkel szemben a kísérlet, a kísérletekkel szemben pedig az elmélet szerepét játssza. 1 A számítógépes szimulációs vizsgárlatok igen elterjedtekké váltak, hiszen a valódi kísérletekhez viszonyítva költségük elenyészõ, valamint a kísérletileg csak nagy nehézségek árán vizsgálható rendszerek (pl. extrém körülmények, túlságosan korrozív anyagok) esetében is probléma nélkül végezhetõek. Természetesen sosem téveszthetjük szem elõl, hogy a szimulációk a valódi rendszerek helyett csak azok modelljeit vizsgálják, így egyrészt a használt modell jóságát valódi kísérleti adatokkal való összevetésekkel mindig igazolni kell, másrészt a szimulációs vizsgálatokkal elért fontosabb megállapításokat lehetõség szerint szintén ellenõrizni kell kísérletes úton is.Az elmúlt húsz évben kolloid-és felületkémiai jellegû problémák vizsgálatában is egyre nagyobb szerepet kaptak a számítógépes szimulációs módszerek. Kutatócsoportunkban ezek közül elsõsorban fluid illetve szilárd-gáz határfelületek molekuláris szerkezetének, illetve ilyen felületeken végbemenõ folyamatoknak a vizsgálatával foglalkoztunk. Fluid határfelületek számítógépes szimulációs vizsgálata során azonban nem várt nehézségekbe ütközhet a kutató.Noha az ilyen felületek általában makroszkóposan síknak tekinthetõk, molekuláris felbontásban e felületek érdesek, úgynevezett kapilláris hullámok tagolják õket. 2 E molekulárisan érdes felület ráadásul idõben is folyamatosan változik, így a felületi tulajdonságok érdemi, rendszeres hibától mentes vizsgálatához pillanatról pillanatra újra meg kell határozni az egyes fázisok valódi, kapilláris hullámok által érdesített határfelületét, vagy -ezzel egyenértékûen -a határfelületi molekulák teljes listáját. A határfelület tulajdonságait érintõ érdemi vizsgálatokat csak akkor végezhetünk, ha elõször világosan elkülönítjük rendszerünkben a határfelületet a nem határfelületi részektõl. Erre a célra fejlesztette ki csoportunk az ITIM (Identification of the Truly Interfacial Molecules) módszert, 3,4 mely kitûnõ kompromisszumnak bizonyult a pontosság és számításigény tekintetében. 5Fluid határfelületek számítógépes szimulációs vizsgálatai során a megérdemeltnél lényegesen kevesebb figyelmet kapt...