Public pensions and the intergenerational politics of aging societies

Abstract

Nearly all modern public pension programs involve a substantial transfer of wealth from workers to retirees. If parents love their children, why are these intergenerational transfers politically sustainable? This paper develops a cross-national overlapping generations model to explore the impact of income mobility on the way workers and retirees calculate the long-term value of these programs to their children. Mobility affects their evaluations because these programs also redistribute intragenerationally. The analysis shows why a majority of rational voters who care about their descendants can insist on the preservation of current public pension benefits for themselves but accept a future reduction. Implications of this explanation are tested using comparative intergenerational mobility data and a 2001 Eurobarometer survey on pensions.

Szolidaritás gyerekcipőben I.

“…Kohli (1999) szerint például nem csupán a racionális költségkalkulkáció befolyásolhatja az idősek támogatásának alakulását: a gyermekgondozói intézmények igénybevételének költségei, illetve a nagyszülői felügyelet elérhetősége pénzügyi konkurenciát jelenthet a járulékbefizetésekkel szemben. Míg Grafstein (2015) empirikus vizsgálata szerint a következő generációk béreinek növekedésébe, valamint a társadalmi mobilitásba vetett hit növeli a jövőbeni nyugdíjak szigorításának az igényét. A generációk között tehát mégis létezhet egyfajta érdekellentét, amely az egyes korcsoportok jelenlegi és jövőbeni élethelyzetére vonatkozó percepciója alapján artikulálódik.…”