Rákellenes gallium- és platinafém komplexek oldatkémiája, kölcsönhatásuk vérszérum-fehérjékkel és DNS-sel

Abstract

A DNS-sel, mint lehetséges támadásponttal való kölcsönhatást Ru(III)-szalán és Ru(II)-fenantrolin komplexek esetében vizsgáltuk.5. A spektrofluorimetriás módszer kötési állandók meghatározásához való használhatóságát citotoxikus redukált Schiff-bázis kumarin származékok és az albumin reakciójának vizsgálatával teszteltük. 6 3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A vizsgált fémionok koordinációs kémiájáról általábanAz általunk vizsgált komplexek központi fémionjai a platinafémek közé sorolhatóak, ez alól kivételt képez a földfémek közé tartozó gallium.Platinafémek alatt a 8.-10. csoport 5., ill. 6. periódusába tartozó elemeket értjük. Közvetlenül a vas, kobalt, nikkel hármas alatt helyezkednek el. Ezek név szerint a ruténium, ródium, palládium, azaz a könnyű platinafémek; és a nehéz platinafémek közé tartozó ozmium, irídium és platina. Előfordulásuk nem gyakori a földkéregben, elemi állapotban igen stabilisak, a környezeti hatásoknak ellenálló fémek.Periódusonként az első ebben a csoportban a Ru és az Os. Vegyületeikben maximum +8-as oxidációs állapotúak lehetnek, az ilyen Ru(VIII) vegyületek azonban nem stabilisak. Az Os legstabilabb oxidációs állapota a +4-es, jól ismertek az [OsX 6 ] 2-(X = F, Cl, Br, I) vegyületei. A Ru(IV) vegyületekben a fém könnyen Ru(III)-ionná, a stabilis formává redukálódik, ezek mind oktaéderes kis spinszámú vegyületek. A Ru +2-es oxidációs számmal is előfordulhat oktaéderes diamágneses komplexeket képezve, azonban ezek legtöbbször Ru(III)-ionná oxidálódnak. Megfelelő ligandumokkal mindkét fém stabilizálható +2-es állapotban, ehhez például -akceptor nitrogén-monoxid (NO), vagy  6 -arén,  5 -arenil ligandumokra van szükség. Szintén az oxidációs állapottól és a koordinálódó ligandumok természetétől függenek az egyes komplexek kinetikai tulajdonságai. Általában a nagyobb oxidációs állapotok inertebb komplexeket képeznek, ill. az Os analógok sokkal inertebbek, mint a megfelelő Ru-komplexek. A ligandum cseresebességek igen széles skálán (másodperc-év) változhatnak [11].A Rh-és Ir vegyületek leggyakrabban a +3-as oxidációs állapotban fordulnak elő. Lehetséges még a M(I) állapot -akceptor ligandumokkal stabilizálva, ill. léteznek karboxilát ligandumokkal áthidalt kétmagvú Rh(II)-komplexek, és Ir(IV) vegyületek is ismeretesek. A legjellemzőbb a [M(H 2 O) 6 ] 3+ forma, kis spinszámú, diamágneses, oktaéderes, kinetikailag igen inert komplexeket képeznek. A ligandum cseresebesség azonban nagyságrendekkel növelhető, ha [M 5 -Cp # )] (Cp # = (szubsztituált) ciklopentadienil anion származék) komplexet vizsgálunk.Általában a "soft" karakterű donoratomokkal képeznek nagyobb stabilitású komplexet [11,12].A 10. csoportba tartozik a Pd és a Pt. Előbbi maximum +4-es oxidációs állapotú lehet, de stabilis vegyületeiben Pd(II)-ként fordul elő. A Pt mind +4, mind +2 formában stabilis. Pt(II)-ionként síknégyzetes komplexeket képez. A Pt(IV) forma további két ligandum belépését teszi lehetővé, így oktaéderes, kis spinszámú, diamágneses komplexek képződnek. Mindkét oxidációs állapotban a komplexek viszonylag inertek. A ...