Bevezetés: A cryosclerosist Milleret és Le Pivert mutatta be az 1980as években. Módszer: A szerzők egy prospektív nem randomizált összehasonlító vizsgálatot végeztek 96 betegen. 48 esetben cryosclerosis, a többinél stripping tör tént. Középtávon 52 esetet sikerült értékelni. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a cryosclerosis occlusiós arányát vizsgálták. Másodsorban a klinikai sikertelenséget, a Klinikai Etiológiai Anatómiai Patofiziológiai klasszifikációban és a Vénás Klinikai Súlyossági Pontokban bekövetkezett változásokat elemezték. Eredmények: Egy esetben (4%) észlelték a kezelt vena saphena magna teljes rekanalizációját, amely klinikai sikertelenséggel párosult. Négy vena saphena mag na (15%) kinyílt, de ezek nem okoztak főtörzsi elégtelenséget. Az occlusiós arány 81%os volt középtávon. Recidív varicositast a betegek 35%ánál (cryosclerosis) és 42%ánál (stripping) észleltek, nem volt szignifikáns különbség a csoportok között (log rank teszt, p = 0,391). A Klinikai Etiológiai Anatómiai Patofiziológiai klasszifikációban és a Vénás Klinikai Súlyossági Pontokban jelentős volt a javulás mindkét csoportban, azonban nem volt szignifikáns a különbség a csoportok között sem kiinduláskor, sem középtávon. Következtetések: A cryosclerosis -úgy tűnik -effek tív a vena saphena magna remodellációjában. A módszernek nincsenek jelentős középtávú előnyei a klasszikus strip pinggel szemben.