A peri-implantitisz terápiájában a kontaminálódott fogászati implantátum-felszín fertőtlenítése és kémiai tisztítása alapvető fontosságú. Fontos azonban az is, hogy a tisztítás ne eredményezzen a titánfelszínen olyan változást, ami az implantátum biointegrációra való alkalmasságát hátrányosan befolyásolná. A szerzők Grade 4-es tisztaságú, esztergált felszínű CP titán korongokat (CAMLOG TM Biotechnologies AG, Svájc) kezeltek 3% H 2 O 2 -dal (5 perc), túltelített citromsavval (pH = 1; 1 perc) vagy klórhexidin géllel (5 perc). A korongok felszínét kezelés előtt és után atomi erő mikroszkóp-pal (AFM) és röntgen-fotoelektron spektroszkóppal (XPS) vizsgálták. A biointegrációra való alkalmasság minősítésére humán orális epithel sejtek 24 óra eltelte utáni kitapadását és 72 óra alatt bekövetkező sejtosztódását értékelték a szerzők dimetiltiazolil-difeniltetrazólium bromid (MTT) teszttel és bicinkoninil sav (BCA) fehérje-meghatározó mód-szerrel. Az AFM mérések nem mutattak szigni káns különbséget a felületek kezelés előtti és utáni érdessége között. Az XPS eredmények alapján a TiO 2 réteg (1-25 nm) szerkezete a kezeléseket követően egyik mintán sem változott. Az MTT és BCA vizsgálatok hasonló mértékű sejtletapadást mutattak mindegyik vizsgálati csoportban, a sejt-proliferá-ció MTT vizsgálatának eredménye viszont szigni kánsan magasabb értékű volt a H 2 O 2 -dal kezelt korongok esetében, mint a klórhexidin géllel kezelt korongokon. KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgált korongok felszínén a dekontamináló anyagokkal való kezelés nem járt a biointegrációra való alkalmasságot károsan befolyásoló hatással. A H 2 O 2 -dal történő tisztítás után némileg növekedett a sejtosztódás mértékének a mutatója, a klórhexidin gélhez viszonyítva.Kulcsszavak: peri-implantitisz, implantátumfelszín, dekontamináció, epithel sejtkultúra
BevezetésA titánnak és ötvözeteinek kedvező tulajdonságaik miatt, széles körű orvosi és fogorvosi alkalmazásai ismertek [21,24]. Erősen reaktív fém, nanoszekundumok (10 -9 s) alatt 20-100 Å vastagságú oxidréteg keletkezik a felszínén. Ez a réteg átjárhatatlan az oxigén és más szennyeződések számára, ezáltal korrózió-rezisztenssé válik [19]. Kis sűrűsége (4,43 g/cm 3 ; az acélnál 45%-kal könnyebb, de ugyanolyan erős) és kiemelkedő biokompatibilitása teszi a fogászati implantológia illetve az arc-, állcsont-és szájsebészet ideális anyagává.Az implantátumok élettartamát az anyaguk, szerkezetük és az adott igénybevétel mellett nagymértékben befolyásolja a környező lágy- és keményszövetek (az alveoláris csont, a kötőszövet és a hámréteg) állapota. A fogászati műgyökerek behelyezését követő esetlegesen kialakuló szövődményekért általában eme szö-vetekben kialakuló, gyorsan terjedő gyulladás a felelős.A peri-implantális gyulladások közül a peri-implantá-lis mucositis olyan reverzíbilis gyulladás, amely az implantátum körüli lágyszöveteket érinti, csontpusztulás nélkül. Ezzel szemben a peri-implantitisz esetén lágy-és keményszövetekre terjedő gyulladás gyelhető meg, mely visszafordíthatatlan, és csontlebontódással jár [2,39]. Három...