Társadalmi-gazdasági környezetünk jelentős átalakuláson megy keresztül, melyre a jelenleg zajló ipari forradalom (ipar 4.0 – automatizálás) is jelentős hatást gyakorol. Az automatizálás fejlődésével az emberi munkát helyettesítő gépek alkalmazása egyre inkább terjed, ez pedig a közeljövő városi személyközlekedés, valamint a turizmus rendszerét is új perspektívába helyezi. Noha az önvezető járművek társadalmi hatásait vizsgáló kutatások köre egyre bővül, az ágazatspecifikus – különösen a turizmus szektorra összpontosító – elemzések még mindig korlátozott számban érhetők el a nemzetközi szakirodalomban. Ebből kiindulva, a doktori kutatásom keretében megfogalmazott általános kutatási kérdés a következő: Hogyan hat a magasan automatizált (SAE 4-5. szint1) járművek elterjedése a turisztikai ágazatra, különösen a turisztikai célú mobilitásra és a hagyományos turisztikai szolgáltatásokra? A kutatási kérdés megválaszolásához kvalitatív (szisztematikus szakirodalmi áttekintés, forgatókönyvelemzés- és létrehozás) és kvantitatív (egy- és többváltozós statisztikai számítások, kovariancia-alapú strukturális egyenlőségek modellezése) elemzési módszereket alkalmaztam. Doktori kutatásom legfontosabb új tudományos eredményei az alábbiak: 1) Iparági hatásvizsgálat az önvezető járművek terjedésével összefüggésben, mely során a társadalmi-gazdasági, ágazati és morális kérdések rendszerzése valósult meg. Az eredmények rámutattak az automatizáláshoz kapcsolódó externáliákra, kiemelve a legfontosabb megoldandó problémákat a különböző ágazatokban, beleértve a turizmust is. 2) Új kvalitatív forgatókönyvelemzési és létrehozási módszer kidolgozása, mely a doktori kutatásom új módszertani eredményének tekinthető. Ezt a kvalitatív elemzési keretrendszert alkalmazva a vizsgálandó folyóiratcikkek metaadatai kategorizálhatók, valamint a forgatókönyvek fő témái egységes értékelési logika mentén értékelhetők. A kifejlesztett forgatókönyvelemzési módszer felhasználható az aktuális közlekedési trendeket és társadalmi-gazdasági jelenségeket bemutató forgatókönyvek szisztematikus elemzésére. A módszer továbbá más témakörhöz kapcsolódó forgatókönyvek elemzésére is alkalmas, mivel olyan lépésekből áll, amelyek a témától függetlenül alkalmazhatók, miközben átlátható elemzési keretet nyújtanak a kutató részére. 3) A fent említett elemzési módszert alkalmazva négy új forgatókönyvet hoztam létre a városi személyszállítás jövőjére vonatkozóan, mely figyelembe veszi a jelenleg domináns technológiai és társadalmi trendeket. A négy új forgatókönyv (Grumpy old transport, At an easy pace, Mine is yours, Tech-eager mobility) alapul szolgálhat a városi személyközlekedési rendszer fejlődési irányainak meghatározásához, valamint a települések (például: turisztikai desztinációk) közlekedési innovációra való felkészültségének tipológiájához. 4) Az önvezető járművek terjedéséből adódó változások kategorizálása a turisztikai fogyasztási szokások, illetve a hagyományos turisztikai szolgáltatások szempontjából (például: a vezetési feladatok átadása, a hozzáférhetőség növelése, a járművek lehetséges alkalmazása turisztikai célokra). Az empirikus eredmények azt mutatták, hogy a pozitív attitűd erősebb a szokatlan közlekedési környezetben és a turisztikai célú utazásokon gyakrabban részt vevő alanyok körében. Különösen pozitív hozzáállást figyeltem meg az önvezető járművekkel való városnézés és tesztvezetés lehetőségével kapcsolatban. Ezek az eredmények tovább erősítik az önvezető járművek penetrációját a turizmusban, valamint jelzik, hogy az ágazatnak fel kell készülnie a technológiai változásokra a társadalmi-gazdasági kockázatok minimalizálása érdekében. Az önvezető járművek iránt nyitottságot mutató alanyok azonosításához kapcsolódóan új eredmény, hogy a Big Five személyiségtípusok alapján tártam fel a fogyasztói attitűd sajátosságait, ez pedig a későbbi piacszegmentációban is fontos szerepet tölthet be. 5) Az önvezető járművek technológiaelfogadását vizsgáló, TAM, UTAUT és alternatív modellekből kiinduló kutatások szintetizálása szisztematikus (PRISMA-alapú 7 pontos elemzés) keretében. Az elemzés alapján kategorizáltam az önvezető járművek használati szándékát befolyásoló exogén változókat, melyeket a kutatók újonnan kapcsoltak az eredeti modellekhez. Az elemzés mindezek alapján segítséget nyújt a jelenleg feltáratlan szempontok azonosítására a technológiaelfogadási kutatásokban. 6) A strukturális egyenletmodellezés során egy új technológiaelfogadási (TAMAT) modell létrehozása, amely az első olyan, önvezető járművekre specializált modell, amely figyelembe veszi a környezeti tényezők hatását, az önvezető járművek turisztikai alkalmazhatóságát, miközben a manuális irányítás iránti ragaszkodás, illetve az egyéni tulajdonosi preferenciák torzító hatásait is beépíti az elemzésbe. Eredményeim rámutattak, hogy a turisztikai célú hasznosíthatóság, valamint a szokatlan környezeti ingerek növelhetik az önvezető járművek használati szándékát, kiemelten a rövidebb távú (500 km alatti) utazások esetében. Kiemelendő azonban, hogy a manuális irányítás elvesztésének kockázata, valamint a megosztott mobilitás iránti kereslet gyengülése olyan megoldatlan kérdés, amely jelentős hatást gyakorolhat az önvezető járművek jövőbeli használati szándékára és környezeti fenntarthatóságára. Összességében a disszertációm elsősorban az autonóm járművekhez kapcsolódó társadalmi és ágazati változások feltárásához járul hozzá, különösen a turizmus szempontjából, mely a korábbi kutatásokban marginális szerepet töltött be.
