A tanulmány egy nagyobb kutatás részeredményeit felhasználva azt elemzi, hogy a
társadalmi mobilitás útját járó fiatalok a felsőoktatási előrehaladás
időszakában miként kapcsolták össze az informális (családi, baráti) és formális
(iskolai) tanulásukat, tudásukat. Vizsgálatunk egy nonformális tanulási térként
értelmezett inkluzív kortársközösség (roma szakkollégium) volt hallgatói körében
zajlott. A szakkollégisták életútinterjúiban (N = 50) a
közösség saját fizikai tere, a kortárscsoport közösségi élményekbe ágyazott
tevékenységei, valamint az egyetemi oktatók és más segítők partneri szerepben
jelentek meg kiugróan. A visszaemlékezések arra utalnak, hogy a szakkollégium
mint nonformális közösség „hídszerepet” töltött be az otthoni és egyetemi élet
között.