“…Gyengébb a kötés, ha a másik apikális helyzetet nem kötött kölcsönhatásban lévõ oxigénatom foglalja el 79,86,87,91,117 [76, (N-S···O); S-N: 1.69-1,70 Å, S···O: 2,37-2,50 Å]. További kötésgyengülés lép fel az S-N kötésnél az (acilamino)-(aciloxi)-spiro-l 4 -szulfánokban 91 [79, Az (acilamino)(klór)-l 4 -szulfánokban 117,120 (74) hipervalens S-Cl kötés (2,69-3,10 Å) van, amely szignifikánsan rövidebb, mint a van der Waals rádiuszok összege, de lényegesen hosszabb, mint az S-Cl egyes kötés. A protikus oldószer, vagy az S•••O nem kötött kölcsönhatás kiszorítja a klórt a hipervalens S-Cl kötésbõl, a molekula szulfóniumsóvá alakul át (75), mert így nagyobb a stabilitása.…”