Spousal resources and relationship quality in eight European countries

Abstract

We relate relationship satisfaction and thoughts about leaving a romantic relationship to a couple's relative and absolute resources and check for context-dependency of those associations. Our theoretical point of departure is that the more resources women have compared to their spouses, the higher their intra-household bargaining power to negotiate themselves out of unpleasant tasks, particularly in gender-egalitarian and very income equal and unequal societies. In traditional societies (which score low on the Gender Empowerment Measure (GEM)), the inflexible role of men within the household presumably prevents women from bargaining a better position, which in turn negatively affects relationship quality. Income equality (low GINI coefficient) may be a prerequisite for women's bargaining position, where more inequality (mid-GINI) may be detrimental for it. Nevertheless, extreme income inequality (high GINI) may again be favorable for women's relationship power. Using country fixed effects models on data from the Generations and Gender Surveys (GGS), we compare men and women who are in a couple (formed after 1995) for eight European countries. We find that absolute resources matter more than relative resources, at least for relationship satisfaction: Higher educated couples are more satisfied with their relationships, which could suggest lower stress levels in those couples (in more traditional contexts). Second, we observe GINI contextdependency of the association between relative education and relationship satisfaction for

A háztartáson belüli jövedelemeloszlás hatása a szubjektív jóllétre : Egy szakadásos regressziós elemzés eredményei

“…A fenti kutatások fontos korlátja, hogy a nő jövedelmi arányát mérő változót jellemzően nem megfelelően kezelték az elemzésekben -figyelembe véve, hogy a férfi elsődleges kenyérkereső szerepét előíró norma megsértésének lehetséges hatása volt a vizsgálat fókusza. A nő jövedelmi arányát folytonos változóként kezelve (Brennan-Barnett-Gareis 2001, Rogers-DeBoer 2001, Hajdu-Hajdu 2018, van Damme-Dykstra 2018, problémát jelent, hogy nincs elkülönítve az a relatív jövedelmi szint, ahol sérül a társadalmi norma. A kutatások másik része kategoriális változóként használta a jövedelmet (Furdyna-Tucker-James 2008, Zhang 2015, Gash-Plagnol 2021, de "azonos" jövedelmi arányként címkézte azokat az eseteket, ahol a nő jövedelmi aránya 40-60% közötti (holott a tartomány egyik végpontjában a férfi jövedelme a nő jövedelmének másfélszerese, míg a másik végpontjában éppen fordított a helyzet), vagy a nő 50% feletti jövedelmi aránya melletti elégedettséget a nagyon egyenlőtlen (33% alatti jövedelmi arány) kategóriához viszonyítva vizsgálta.…”

Couples’ Relative Resources, Male Power, and Relationship Conflict from a Comparative Perspective

“…Most theorists using this framework have analyzed the consequences of resource imbalance for couples in different dimensions, such as housework or the gender division of paid and unpaid work (Kluwer et al, 1997; Perry-Jenkins & Folk, 1994). The idea is that the partner with more absolute resources (e.g., he or she has a job or higher status) or with more relative resources in dimensions such as earnings, occupational status, or education can more easily impose his or her preferences in the household because inequalities in the distribution of resources often entail gender asymmetry in power and decision-making (Hobson, 1990; Evertsson, 2007; Killewald, 2016; Nitsche, 2016; Ruppanner, 2010; van Damme & Dykstra, 2018). The theory also assumes that people try to maximize their individual satisfaction at the expense of their partners who have fewer absolute or relative resources.…”