Systematic Review of Prevalence of Antepartum Depression during the Trimesters of Pregnancy

Abstract

BACKGROUND: Depression is prevalent during antenatal and postnatal stages of pregnancy. The effect of depression can be seen in complications during and after pregnancy, fetal growth retardation, abortions and preterm births. The literature abounds on postpartum depression (PD) while few studies are on antepartum depression (AD).
 AIM: The systematic review aims to compute the prevalence of AD from published articles.
 MATERIAL AND METHODS: The published articles (26) used in this review were obtained from the search of the search keywords “Depressive conditions in pregnancy AND trimesters”. All the articles were considered irrespective of language and their citation status as of the time of the query. Only articles that presented the prevalence mean and sample size were included. Articles on questionnaires filled by nonpregnant women and men were excluded. Articles that presented the prevalence of depression for the postpartum period only were excluded but were included if they addressed depression at both postpartum and trimester(s) of pregnancy. P-value of less than or equal to 0.05 was considered significant.
 RESULTS: Analysis of the 26 articles showed that 4,303 subjects tested positive for depression in a sample of 28,248 pregnant mothers, giving the prevalence rate as 15%. Confounding was removed, and the sample size was adjusted to be 25,771 and 4,223 were screened to have depressive symptoms, thereby giving a new prevalence rate as 16.4%. It was also revealed that AD is most prevalent in the last trimester of pregnancy and least in the second trimester. Pregnancy duration and PD are not correlated with AD. This implies that AD can be observed in any period of the pregnancy and cannot predict the incidence of PD.
 CONCLUSION: Efforts must be intensified to monitor pregnant women during the third trimester to reduce the incidence of maternal depression during pregnancy, thereby reducing the prevalence.

Depressziószűrés a várandósgondozásban. Eredmények Békéscsaba körzetéből

“…Kutatásunk célja volt a békéscsabai szűrőprogramban részt vett nők mintáján felmérni a várandóssághoz kapcsolódó depresszió prevalenciáját, illetve összefüggést keresni a demográfiai adatokkal. Az Okagbue és mtsai [1] áttekintő tanulmányában található adatokhoz viszonyítva a békéscsabai mintán az első két trimeszterben jelentősen magasabb a depressziós tünetekkel küzdő nők aránya (15,31% és 14,29% a 10,35%-hoz és 6,58%-hoz képest). A harmadik trimeszterben a külföldi cikkben megugrik a prevalencia (26,7%), míg a békéscsabai mintán tovább csökken (11,87%).…”

“…A második trimesztert általában a legnyugodtabb időszaknak szokták jellemezni eredményeik alapján a kutatók, ami érthető is, hiszen ebben az időszakban már csökkennek vagy elmúlnak a rosszullétek, illetve kezd kialakulni a kapcsolat a magzattal [16] -ez magyarázhatja a patológiás arány csökkenését. A harmadik trimeszterben viszont általában újra megemelkednek a pontszámok és a patológiás arány, hiszen kialakulhat a szüléstől való félelem, nő a haskörfogat, nehezebbé válhat a mozgás, az alvás [16]: ez a külföldi mintán [1], illetve a 2014-es szegedi adatokon [4] követhető is. A 2017 utáni magyar mintákon azonban továbbra is csökken a prevalencia, csupán a szülés után emelkedik meg enyhén.…”

“…A két nagy áttekintő tanulmányhoz [1,2] hasonlóan a mi mintánkon is rizikófaktornak bizonyult a nem tervezett várandósság, illetve az egyedülálló családi állapot (bár ez utóbbi csak az első trimeszterben volt szignifikáns). Mindkettő magyarázható azzal, hogy a gyermekvállalásra fel kell készülni, hiszen az változásokat hoz az emberek életébe.…”

“…A patológiás arányok összefoglalása A paritás esetén az átfogó tanulmányok inkonzisztens eredményre jutottak: egyes kutatásokban ugyanis nem találtak összefüggést ezekkel a változókkal, más kutatások pedig egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak [1,2]. A paritás a békéscsabai mintán nem bizonyult rizikófaktornak, csupán tendenciaszerű kapcsolatot találtunk a második trimeszterben: a multiparáknak tendenciaszerűen magasabb volt az EPDSrangátlaguk.…”

“…Nemzetközi adatokat vizsgálva Okagbue és mtsai [1] áttekintő tanulmánya szerint a depresszió prevalenciája az antepartum időszakban 15,05% egy 28 248 fős mintán. Trimeszterenként lebontva az arányok a következőképp alakultak: 10,35% az első trimeszterben, 6,58% a másodikban, majd a legmagasabb a harmadikban, 26,7%kal.…”