Bár a 2022/2023-as év legfontosabb újdonsága, hogy az Orbán-kormány
oktatáspolitikájára, társadalompolitikájára és költségvetési magatartására
válaszul egyes pedagóguscsoportok aktív tiltakozásba kezdtek, szociológiai
értelemben ugyanolyan fontos annak megértése, hogy a pedagógusok döntő többsége
miért nem csatlakozott ehhez a mozgalomhoz. A válaszhoz úgy juthatunk közelebb,
ha a pedagógusokat és pedagógusdiplomával rendelkezőket nemcsak mint
munkavállalókat vizsgáljuk, hanem teljes társadalmi beágyazottságukban
szemléljük őket. A tanulmány bemutatja, hogy az ágazati statisztika a
pedagógusok esetében jobban torzít, mint más rétegek esetében, mert nincs
jelentős ellenerő (pl. kamara vagy jelentős tulajdonoscsoport stb.), mely
kontrollálná az adatgyűjtést – mely így teljesen a tanügyigazgatási célok
szolgálatában áll. A tanügyigazgatási szemléletű adatgyűjtést kiegészíteni
kívánó pedagógus-rétegszociológia is jobban torzít, mint más rétegekkel
kapcsolatos szociológia, mert a kutatók és a társadalom által elvárt
pedagógusszerepekkel azonosulni nem tudó pedagógusok szisztematikusan elkerülik
a válaszadást, a pedagógusfelvételek eredményei nagyobb mértékben „önmagukat
beteljesítő jóslatok”, mint más rétegekre vonatkozó felvételek. A megoldás az,
hogy nem pedagógusspecifikus adatfelvételek pedagógusalmintáiból vonunk le
következtetéseket. A legfontosabb ilyen adattárak a népszámlálások. Az
1869–1960-as népszámlálás táblázatainak internetes publikációja – bár objektíve
nem teremtett új adatokat – a meglévőket sokkal hozzáférhetőbbé tette. Az
1970–1990-es népszámlálás 10%-os mintája, a 2001–2011-es népszámlálás egésze az
utóbbi időben vált hozzáférhetővé, ezek segítségével sosem látott alapossággal
írhatjuk le az egyes pedagóguscsoportok helyzetét.