Az olvasás-szövegértés képességét tekinthetjük az iskolai sikeresség, az önálló tanulás egyik legfontosabb meghatározójának, a mindennapi életben pedig egyre fontosabbá és összetettebbé váló folyamatnak, amely az egyén érvényesülését, boldogulását nagymértékben segíti vagy gátolja. Az oktatási rendszerben az olvasástanítás különböző szakaszainak a jelentősége, arculata sokat változott az elmúlt évtizedekben. A gyermekek tapasztalatai, motiváltsága, találkozásai az írásbeliséggel, ezzel együtt a társadalom elvárásai ezen a területen egészen más struktúrát, összefüggésrendszert alkotnak, mint akár két évtizeddel ezelőtt. Ezeknek a tendenciáknak megfelelően nemzetközi viszonylatban sokféle újítást, változást tapasztalhattunk, amelyek a nyelvi, társadalmi, kulturális hagyományoknak és sajátosságoknak megfelelően alakították az olvasásszövegértés tanításának, a képesség fejlesztésének módszereit, arculatát. Tanulmányunkban terminológiai kérdések, a nemzetközi rendszerszintű felmérések tartalmi keretei néhány jellemzőjének elemzésével mutatjuk be az elmúlt évek szemléleti változásának irányát, illetve kitérünk az olvasási képesség értékelésének sajátosságaira, valamint a fejlesztőprogramok jellemzőire is.