The Abraham Accords and Religious Tolerance: Three Tales of Faith‐Based Foreign‐Policy Agenda Setting

Abstract

How do religious tolerance and religious freedom affect foreign policy? How are they institutionalized across the signatories of the Abraham Accords? This article examines foreign policy agenda setting of religious tolerance in the United States, Israel, and the United Arab Emirates. In the first section, the article analyzes discursive representations of the common roots of the three monotheistic religions and identifies recurrent tropes that highlight idealistic undertones in the Abraham Accords Declaration. In the following section, it critically examines the nexus between domestic and international politics and assesses the compatibility between social and public policy and foreign‐policy agenda setting centered on interfaith diplomacy and dialogue. While this article acknowledges Donald Trump's and previous US presidents’ contributions to the advancement of international religious freedom, it argues that Trump's conflicting standards and selective approaches to foreign policy and human rights preceding the agreement have failed to promote constructive relations for furthering faith‐based diplomacy. This article suggests that while the United States and the UAE laid the groundwork for promoting religious freedom and tolerance leading up to the Abraham Accords, projecting a coherent foreign‐policy narrative across these contexts is hampered by institutional, legal, and political considerations.

Ibrahim på ramadan-tv

“…Få studier behandler imidlertid Ibrahim-fortolkninger fra vores tid, og de, der gør, har snarere haft blik for Ibrahim som symbol end som sīra (biografi). For eksempel udgør Abū Muhammad al-Maqdisīs (f. 1959) radikale ideologi under slagordet millat Ibrāhīm (Ibrahims religion) et mindre forskningsfelt i sig selv (Wagemakers 2008;al-Saud 2018), og flere af de senere års økumeniske initiativer i Abrahams/ Ibrahims navn har ligeledes vaeret behandlet inden for forskellige akademiske discipliner (for eksempel Lande 2008;Jeong 2021;Winter 2022). Derimod har jeg ikke kunnet identificere undersøgelser dedikeret til nutidige fortolkninger af profeten Ibrahim i en bredere kontekst, som jeg her vil betegne som arabisk massekultur 1 .…”

Izrael és/vagy Palesztina? II. : A kétállamos megoldás ellehetetlenülésének regionális és nemzetközi összefüggései

“…A kétállamos megoldás lehetetlenné válásához nagymértékben hozzájárult Izrael regionális pozíciójának az átalakulása. E folyamatnak számos kisebb-nagyobb jele volt az elmúlt években, a leglátványosabb megnyilvánulása azonban a 2020-as Ábrahám-megállapodások és az azokat követő egyezmények aláírása volt, 3 amelyek keretében négy arab állam (Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek (EAE), Marokkó és Szudán) is felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel (Guzansky és Marshall, 2020;Jeong, 2021). Habár ezek a fejlemények nem az izraeli-palesztin konfliktus keretében értelmezhetőek (Csicsmann és Paragi, 2022), mégis hatással vannak arra: csökkentik a kétállamos megoldás megvalósulásának az esélyeit.…”