Napjainkban a globális borpiac erősen koncentrált ágazatnak tekinthető, mivel közel 50 százalékát Franciaország, Olaszország és Spanyolország adja. Ennek fényében fontos megvizsgálni, hogy a nagy európai bortermelők milyen piaci árazási stratégiát alkalmaznak, illetve képesek-e az árdiszkriminációra az Euró-pai Unión kívüli borexport piacain. A nemzetközi szakirodalomban ezeknek a kérdéseknek a megvála-szolására többnyire a piaci árazás modellje használa-tos, amely az árfolyamváltozások eredményezte desztinációspecifikus exportárváltozásokat méri. A szerző ezt a modellt alkalmazza az öt legjelentősebb európai bortermelő ország Unión kívüli országokba irányuló exportjának vizsgálatára a 2000 és 2013 kö-zötti időszakban. Továbbá ezeken a célpiacokon a valutaárfolyam-változások aszimmetrikus hatását is elemzi. Az eredmények alapján Franciaország és Olaszország képes árdiszkriminációt érvényesíteni a tengerentúli borexport piacain, ellentétben Spanyolországgal, Portugáliával és Németországgal, esetükben nem figyelhető meg piaci dominancia. Az aszimmetrikus hatások vizsgálata alapján elmondható, hogy az ausztráliai, a hongkongi és a szingapúri dollár euróhoz viszonyított leértékelődésének hatása magasabb, mint a helyi valuták felértékelődésé, míg a kanadai és szingapúri dollár felértékelődése meghaladja a leértékelő-dés hatását.