The Construction of Platform Imperialism in the Globalization Era

Abstract

Abstract:In the early 21 st century, platforms, known as digital media intermediaries, have greatly influenced people's daily lives. Due to the importance of platforms for the digital economy and culture, including intellectual property and participatory culture, several countries have developed their own social network sites and Web portals. Nonetheless, a handful of Western countries, primarily the U.S., have dominated the global platform market and society. This paper aims to historicize the concept of imperialism in the globalized 21 st century. It investigates whether the recent growth of American-based platforms has resulted in a change to the fundamental idea of the imperialism thesis by analyzing the evolutionary nature of imperialism towards platform imperialism. It then addresses whether we are experiencing a new notion of imperialism by mapping out several core characteristics that define platform imperialism, including the swift growth and global dominance of SNSs and smartphones. It pays close attention to the capitalization of platforms and their global expansion, including the major role of intellectual property rights as the most significant form of capital accumulation in the digital age. It eventually endeavors to make a contribution to the platform imperialism discourse as a form of new imperialism, focusing on the nexus of great powers.

Baidu, Weibo and Renren: the global political economy of social media in China

“…Two of them use advertising and have therefore commercial character. Commercial and profit logics dominate the Chinese Internet and Chinese social media just like it dominates the Internet in Western countries (Fuchs, 2014b;Jin, 2013).…”

Four Moments of International Communication Research in the Cold War and Beyond

“…When the imperial power of media corporations and information industries is assessed at this level, it is evident that they are not as economically powerful as the finance or fossil fuel industries (Fuchs 2010). However, while not dominant, they are nevertheless still important, as seen through the domination of the Internet and social media -and thus the digital infrastructures with which people interact across the world -by a handful of mainly US platform companies (Jin 2013).…”

Platform-imperializmus a tudományokban és a közösségi médiában: Esettanulmány az európai népszavazásokról alkotott szövegekből 2010 és 2017 közt

“…Másfelől magyarázza azt, hogy az internetes technológiában rejlő egyes demokratizációs lehetőségek miért megvalósíthatatlanok globálisan: amíg a közösségi médiában a Google, a Facebook, a Twitter és az Apple (a nevek itt nem csak egy-egy kereső-, közösségi média-vagy számítógépmárkát, hanem a digitális tartalomközvetítés szinte teljes palettáját lefedő vállalatbirodalmakat is jelölnek), a netes televíziózásban a Netflix, az Amazon és a HBO az Egyesült Államok hegemóniáját nyilvánítják meg a digitális kapitalista világgazdaságban, addig a nem nyugati országok szinte egyáltalán nem fognak szerepet kapni a digitális világ releváns, az emberek mindennapi életét alakító tartalmak kialakításában, és a nyugati szövetséges országoknak is legfeljebb mellékszerepek jutnak. Ennek megfelelően nem indokolatlan azt mondani, hogy a nyugati imperializmus -melyet Lenin a mono-és oligopóliumok megjelenésével és azoknak a világ egymás közti felosztásával jellemzett a marxi időkben érvényes szabad versenyes kapitalizmushoz képest -a digitális korban oligopolisztikus piacon, mono-és oligopol vállalatok által birtokolt tartalommediáló platformokon keresztül folyik (Jin 2013és 2015, Cunningham és Craig 2016. Ennek gazdasági, politikai és kulturális hatásai szerteágazóak, de nem hasonlíthatóak ahhoz a kontrollhoz, amit a tömegmédia korában gyakoroltak a médiatulajdonosok a kultúra áramlása felett: a kontroll abban az időben egyaránt volt termelési és disztribúciós, míg a digitális platformok elsősorban disztribúciós kontrollra alkalmasak.…”