Absztrakt:
A „developmental origin of health and disease” (DOHaD-) teória 1986-ban jelent
meg, összehasonlító epidemiológiai vizsgálatokkal bizonyítva a korai fejlődésben
megmutatkozó kóros eltérések (például alul- vagy túltápláltság, csecsemőkori
halálozás) statisztikai összefüggését felnőttkori nem kommunikábilis betegségek
(például ischaemiás szívbetegségek, hypertonia) megjelenésével – és azóta
széleskörűen elterjedt. A teória nagyon hasonló a hormonális imprinting
koncepciójához, mely 6 évvel korábban jelent meg, és állatkísérletek alapján
bizonyította a hormonszerű molekulákkal való perinatalis találkozás szerepét a
felnőttkori endokrin és endokrin szabályozás alatt álló kóros jelenségek
fellépésében. Ami mindkét teóriában azonos, az a perinatalis expozíció és a
felnőttkori jelenség (betegség) összefüggése – ez az epigenetikai programozás
zavarára utal. Barker a rendkívül fontos DOHaD-elmélet megalkotásakor már
ismerte a hormonális imprintinget, amelyet a DOHaD lehetséges okának minősített,
s ez bátoríthatta az elmélet kidolgozásakor. Barker szerint a DOHaD a nem
fertőző betegségekre vonatkozik, de figyelembe véve, hogy a hibás hormonális
imprinting az immunrendszer felnőttkori működését is alapvetően és életreszólóan
befolyásolja, lehetséges a fertőző betegségek, sőt az élettartam érintettsége
is. A perinatalis időszakon kívüli kritikus periódus még a pubertás, amikor
hibás átprogramozódás fordulhat elő, de bizonyos, folyamatosan differenciálódó
sejtrendszerekben (például az immunrendszerben) a hibás imprinting felnőttkorban
is létrejöhet. A két teória nem versenyez egymással, de eltérő módszereket
alkalmazva és azonos következtetésre jutva kiegészíti és támogatja egymást,
számos betegség epigenetikai magyarázatát (hibás átprogramozás) adva meg. A
DOHaD és előzménye, a hormonális imprinting tehát nemcsak teóriák, de
realitások, melyeket a diagnosztikában éppúgy, mint a terápiában ajánlatos
figyelembe venni. Végiggondolva az emberi alkotótevékenység tendenciáit, a DOHaD
(és a hibás imprinting) jelentősége a közeli és távoli jövőben várhatólag
növekedni fog. Orv Hetil. 2020; 161(16): 603–609.