A szerző tanulmányában az Amerikai Egyesült Államok antitröszt-szabályozásának fejlődését vizsgálja. Bemutatja, hogy melyek voltak a nyugati világ első modern antitröszt törvénye megalkotása mögött meghúzódó társadalmi, közgazdasági és politikai motivációk, illetve, hogy az idők folyamán ezek az igények miképpen formálták a szabályozás fejlődését. Az 1890-es Sherman Act elfogadásához vezető legfőbb gazdasági probléma a monopolerő megjelenése és megerősödése volt; ezt az amerikai polgárháború utáni gyors ipari és technológiai fejlődés indukálta, beleértve a méretgazdaságossági előnyök kihasználása előtt álló korlátok lebomlásának lehetőségét is. A Sherman Act jelenti azóta is a szabályozás alapját, de nem a gerincét. A törvény által hagyott számos joghézag jó részét az 1914-es Clayton Act, és a szintén az adott évben elfogadott Federal Trade Commission Act szüntette meg. Az 1936-ban elfogadott Robinson-Patman Act természetét tekintve inkább volt intervencionista, mintsem liberális, míg a Celler-Kefauver Act tovább erősítette az antitröszt és fúziókontroll közötti – az Egyesült Államokban egyébként sem gyenge – kapcsolatot.*