Napjainkra közhellyé vált, hogy az oslói békefolyamat, illetve a palesztin autonómia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem jött létre az Izrael által is elismert palesztin állam. Bár az izraeli hadsereg már az 1990-es években kivonult Ciszjordánia A minősítéssel jelölt zónájából, 2005-ben pedig a Gázai övezetből, a palesztin területek feletti biztonsági ellenőrzésről továbbra sem kíván lemondani. E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy mit jelent a jelenlegi izraeli kormány koalíciós szerződésekben rögzített ígérete, az izraeli szuverenitás kiterjesztése Ciszjordánia C zónájára – ahol a zsidó telepek találhatók, és amelyre helyi palesztinok helyzete miatt a nemzetközi civil jogvédő szervezetek apartheidként tekintenek. Továbbá, hogy milyen eszközökkel igyekezett Izrael megváltoztatni a status quót az utóbbi időkben – különös tekintettel a telepespolitikára –, hogyan merült fel Ciszjordánia annektálása 1967 óta a politikai tervekben, s milyen releváns intézkedések várhatóak az új izraeli kormánytól. Mint kiderül, Izrael Állam egyrészt igyekszik elkerülni a nemzetközi jog egyértelmű megsértését és az azzal járó felelősségre vonást, másrészt a saját zsidó nemzeti identitását és integritását próbálja őrizni, amikor a vizsgált területekre „csupán” a szuverenitása kiterjesztését fontolgatja, nem pedig az annektálásukat.