The relationship between emotional eating and weight problem perception is not a function of body mass index or depression

A statement synthesis of emotional eating and body size recognition: advancing nursing science related to obesity research

“…In three of the studies (Elredge & Agras , Green & Buckroyd , Wiedemann & Saules ), emotional eating was operationalized as an individual's inclination to eat in response to negative mood states (anger/frustration, depression and anxiety) using the Emotional Eating Scale (Arnow et al . ).…”

“…Green and Buckroyd () studied individuals who successfully lost weight in slimming clubs and found that emotional eating was higher among the individuals who lost weight than among normal weight or obese individuals. Wiedemann and Saules () found that rates of emotional eating in response to anger/frustration, depression and anxiety were all significantly higher among women who believed they were overweight regardless of their actual weight status. Individuals who expressed greater concern about body weight or body shape and individuals who described themselves as overweight reported significantly higher occurrences of emotional eating, indicating a direct (and in these cases, positive) association between emotional eating and body size recognition.…”

“…Study sample sizes ranged from 65 to 1,445. Study populations included college students (Wiedemann & Saules , Quick & Byrd‐Bredbenner ), individuals in a weight loss programme who met Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM‐IV) criteria for eating disorders (Elredge & Agras ), individuals who lost weight in slimming clubs (Green & Buckroyd ) and middle‐aged overweight and obese women (Teixeira et al . ).…”

A 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőívvel szerzett tapasztalatok fiatal férfiak körében

“…A kognitív korlátozással ellentétben a szubjektív táp-láltsági állapot nem mutatott markáns összefüggést a kontrollálatlan evésre való hajlammal, azonban az érzel-mi evés esetében azt találtuk, hogy az önmagukat súlyfe-lesleggel bírónak észlelőkre jellemzőbb volt az érzelmi evésre való hajlam, mint az önmagukat megfelelőnek vagy soványnak tartókra. Eredményeink összecsengenek Wiedemann és Saules [15] zömében nőkből álló egyetemi hallgatókkal végzett vizsgálatának eredményeivel, ahol az észlelt súlyprobléma (súlyfelesleg) a tápláltsági állapottól és a depresszió szintjétől függetlenül is kapcsolatot mutatott az érzelmi evéssel. A szerzők érvelése szerint, ha valaki túlsúlyosnak véli magát, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy frusztrációra/haragra, szorongásra, illetve depresszióra érzelmi evéssel reagál.…”

“…Noha vannak arra utaló jelek, hogy a fenti evési magatartások esetében számottevő az örökletesség [13,14], más tényezők is befolyásolhatják őket, többek között a stressz [4] és a pszichológiai jellemzők, mint amilyen például a súlyprobléma észlelése (azaz az arra vonatkozó hiedelem, hogy az illető túlsúlyos) [15], a depresszió, illetve a szorongás [5,16].…”