“The road to Golgotha”

Abstract

Following the story of a public memorial, I discuss the change in the scale of the remembrance of loss among post-Soviet Armenians in Yerevan. The shift from forgotten to visible Armenian loss started in the mid-1960s with protest from below during Khrushchev's political thaw and culminated at the beginning of the twenty-first century in an institutionalized state policy of commemoration. I discuss the ways in which a new memorial landscape of loss is represented and how a new cult of death is intensified by the redesigning and visualization of a traumatic past. I highlight a specific process of sacralization related to the new politics of unrecognized, 'bad' death, in the language of Christian suffering. Finally I turn to the ways Armenians voice the forgotten loss in terms of a global morality by involving outside forces-new "protective ancestors"-in the sacred repertoire of the nation. To illustrate this change, I concentrate on the area surrounding the memorial for the Armenian Genocide on the Tsitsernakaberd hill in Yerevan.

Thinking comparatively about genocide memorialization

“…As Darieva notes, over the lifetime of the memorial obelisk at Tsitsernakaberd-which is riven by a vertical split into a taller, larger part and a smaller, thinner one-the Armenian population has variously seen the larger part as symbolizing Russia and the smaller the Republic of Armenia, or ancient Armenia and its present-day territory, or, during the Karabakh conflict, the larger Armenia and the smaller the self-proclaimed Ngorno-Karabakh conflict. 63 Similar points can be made about various sites of Holocaust remembrance that have seen a succession of socio-political changes, each of which has imbued them with new 'official' meanings-and which have sometimes been modified as a result. Auschwitz is a prime example of a site of memory remade in the image of current politics, 64 but what of the more local sites of memory-a ruined synagogue, a wall made of Jewish tombstones-which, largely ignored throughout the Cold War years, have in recent years taken on new significance as Polish memories of the Holocaust shift from the communist anti-fascist narrative, to new narratives of Polish national suffering after 1989, and in recent years towards incorporating more cosmopolitan narratives of Polish-Jewish suffering?…”

“…In part this is a continuation of other Armenian acts of memory, which have seen Yerevan streets renamed after foreigners who helped the Armenians, and earth from their graves buried at Tsitsernakaberd, which Tsypylma Darieva describes as a conversion of 'an ethnic notion of loss and death into a global memory of forgotten human loss'. 45 But if one reconsiders the exhibition content from an evidentiary point of view-its main aim is to make the case for genocide-then, alongside the 'smoking gun' of the Young Turks' orders and the large-scale reproductions of atrocity photographs (mostly taken by German soldier Armin Wegner), one wonders whether emphasis is placed on foreign testimony because it may be seen as more 'reliable', particularly by the visiting dignitaries and tourists whom the museum is hoping to persuade. Evidence here is deliberately aimed at convincing the international community of genocide and, perhaps, creating an obligation to recognize it as genocide.…”

IKT-eszközök használata óvodás korban – Egy kérdőív nyílt tételeinek kódolása EKOD-makrócsomaggal

“…Analitikus indukció, amelyben az elemző fogalomindikátor modell (concept-indicator model) mentén szisztematikus kódolási műveletek, stratégiák sorozatával azonosítja az adatok tartalmi, jelentésbeli lényegét kifejező kategóriákat. Többirányú és folyamatos összehasonlító módszerrel (constant comparative method) feltárja az adatredukciót megvalósító, kategorizálást szervező indikátorokat, az adategységek (például interjúalanyok válaszainak), illetve a képzett kategóriák azon tartalmi, jelentésbeli elemeit, amelyek ugyanabba a kategóriába tartozást, ugyanazt a fogalmat jelölik (Dömsödi, 2003;Kucsera, 2008;Mitev, 2012;Staruss, 1987). A kódolás adatgyűjtés-elemzés-elméletalkotás ciklusokkal valósul meg, melyek az elmélet telítődéséig (theoretical saturation) ismétlődnek, amíg újabb adatok már nem bővítik, újabb információk már nem gazdagítják az elméletet ( Dömsödi, 2003. p. 21;Gelencsér, 2003;Mitev, 2012).…”

“…A grounded theory megjelenése óta (Glaser & Strauss 1967) számos olyan GT-változat jelent meg (Gelencsér, 2003;Kucsera, 2008;Mitev, 2012), melyek a tudományfilozófiai megközelítésen túl, alapvetően az alkalmazás rugalmasságában különböznek és eltérően vélekednek a korábbi tudományos tapasztalatok szerepéről, elméletalkotásba való bevonásáról (Sallay, 2015). Például a módszer történetének későbbi szakaszában a szerzőpáros két tagja is eltérő nézetet képvisel.…”

“…Glaser (1978Glaser ( , 1992Glaser ( , 2004 a GT-t felfedezési módszernek tekinti és a szigorúan induktív kódolási módszer mellett foglal állást. Strauss és Corbin (1998) a deduktív elemek használatát is elfogadhatónak tartják, az érvényességet és a verifikációt hangsúlyozzák , 2015Strauss 1987;Gelencsér, 2003;Kucsera, 2008;Mitev, 2012). Charmaz (2003) mindkét felfogást merevnek ítéli, rugalmasabb konstruktivista álláspontot képvisel.…”