AbsztraktAz 1930-as évek elején, az Alföldön egy családi perpatvar alkalmával az intézkedő csendőrök olyan fenyegetésekről értesültek, ami miatt eljárást indítottak egy tíz évvel korábban történt öngyilkosság ügyében.Kiderült, hogy az első világháború után egy magát Pipás Pistának nevező, férfiként élő nő akasztott fel olyan férfiakat, akiktől saját családjuk kívánt megszabadulni. E bűnügyek révén arra keressük a választ, hogy a bűnnek van-e emlékezete, és amennyiben van, ez pontosan miben érhető tetten. Többféle -társadalmi, kulturális és kriminológiai -szempont figyelembevételével készült vizsgálatunk arra hívja föl a figyelmet, hogy Pipás egyedisége ellenére az ügy sok szempontból jól illusztrálja a korabeli női szerepváltozásokat is, amelyek során a nők nem csak azt sajátíthatták el, hogyan birkózzanak meg a férfiak relatív hiányával, de adott esetben át is vehették a maszkulin szerepeket. A tanulmány az eredeti bűnügyi iratok, valamint korábbi interpretációk -köztük elsősorban Szabó László, egykori bűnügyi újságíró és Ember Judit, dokumentumfilm-rendező megközelítései -alapján a Pipáshoz kötődő gyilkosságsorozat emlékezetének felfejtésével a bűnemlékezet feltárásához kíván hozzájárulni.Kulcsszavak: Pipás Pista, nemi határ-áthágás, társadalomtörténet, emlékezet Abstract By exploring the case of Pista Pipás, a female criminal who, after taking up a male identity, murdered a number of men by hanging them in the Hungarian countryside during the 1920s, this study examines the question whether there is a memory of crime, and if so how it could be accurately reconstructed. By analysing the social, cultural and criminological contexts of the case, this study argues that its uniqueness notwithstanding, the Pipás affair in many ways better epitomized the changes female criminality underwent in the wake of the war during which women not only learned to cope with the relative absence of men, but were also often compelled to take over roles that were previously considered to be exclusively masculine. This text seeks to reveal the different levels of the memory of crime on the basis of criminal records, and other accounts, including the interpretations of László Szabó, a former journalist and Judit Ember, a documentary film maker.