The European Bee-eater (Merops apiaster Linnaeus, 1758) is known as ‛beekeeper bird' and an effective ecosystem engineer species. The fact that in 2013 it became ‛The Bird of the Year' in Hungary offers the possibility to summarise the information about the distribution, population size, breeding and feeding ecology, dispersion, migration, intra-and interspecific relationships as well as the nature conservation status of the bee-eater population breeding in Hungary. Though this review focuses on the Hungarian population trends, but also summarises the major research results from other countries. In the period of 1992-2013, the number of breeding pairs were surveyed in 5897 2.5×2.5 km UTM squares in the frame of the Monitoring of Rare and Colonial Breeding Birds programme. In the surveyed area during the period of 1992-2013, the most accurate estimate suggests a 10600-19600 breeding pair population. The larger nesting colonies were observed in the following regions: Zala Hills, Outer Somogy, Gerecse, Velencei Hills, Mezőföld, Gödöllő Hills, Tápió, Bükkalja, Taktaköz, Körös region. The annual population indices showed marked fluctuation with stable long term population trend in Hungary. The national monitoring and protection project of the European Bee-eater revealed the most important factors endangering the nesting populations, these are weed invasion and the collapse of vertical banks, mining carried out in the nesting period and direct human-caused disturbance (e.g. shooting, tourism).
Keywords: Merops apiaster, Hungary, breeding population, migration, conservationÖsszefoglalás A gyurgyalag (Merops apiaster Linnaeus, 1758) "méhész madárként" és hatékony ökoszisztéma mérnök fajként is ismert. 2013-ban "Az év madarának" választották Magyarországon, ezen alkalomból jelen írás összefoglalja a gyurgyalag földrajzi elterjedésére, állománynagyságára, fészkelésére, táplálkozására, szétter-jedésére, vonulására, intra-és interspecifikus kapcsolataira, valamint természetvédelmi helyzetére vonatkozó lé-nyeges ismereteket, kitekintve más országok fontosabb kutatási eredményeire is. 1992 és 2013 között, az MME "Ritka és Telepesen fészkelő Madarak Monitroingja, RTM" program keretében 5897 darab, 2,5×2,5 kilométeres UTM négyzetben mértük fel a költőpárok számát. Felméréseink alapján készült eddigi legpontosabb becslés szerint a gyurgyalag hazai fészkelő állománya évente 10 600-19 600 pár volt 1992 és 2013 között. A legnagyobb költőtelepeket a következő régiókban figyeltük meg: Zalai-dombság, Külső-Somogy, Gerecse, Velencei-hegység, Mezőföld, Gödöllői-dombság, Tápióvidék, Bükkalja, Taktaköz, Körös vidéke. A trendanalízis eredménye alapján a hazai költőállomány a vizsgált időszakban stabil volt. Az országos monitoring és védelmi program ál-tal feltárt leggyakoribb fészkelést veszélyeztető tényezők a következők voltak: a partfalak benövényesedése, a függőleges partfalak ledőlése, fészkelési időszakban végzett bányászat, valamint a közvetlen emberi zavarás (pl. vadászat, turizmus).