Tenyészedény-kísérletben
savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat
nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát
és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömegére,
P-koncentrációjára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot
alkalmaztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt CaCO
3
hatását
is tanulmányoztuk. A kísérlet átlagában az árpa hajtástömege csaknem kétszerese
volt a kolloidban gazdag ragályi agyagos vályogtalajon (3,69 g·edény
-1
),
mint a kolloidban szegény nyírlugosi homoktalajon (1,90 g·edény
-1
).
P-felvétele viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 25%-kal
volt nagyobb (13,0 mg P·edény
-1
), mint a homoktalajon (10,4 mg
P·edény
-1
). Ennek oka a ragályi talajhoz képest a nyírlugosi talajon
nőtt árpahajtásnak a nyersfoszfátkezelésekben kapott átlagosan csaknem 0,1%-kal
nagyobb, a szuperfoszfát- és a szuperfoszfát+CaCO
3
-kezelésben
0,2-0,3%-kal nagyobb P-koncentrációja volt. A nyersfoszfátféleségek
függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított
0-100-400-1600 mg összes P
2
O
5
·kg
-1
adagok
hatására eltérő P-hatások jelentkeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben
megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes
nyersfoszfátok P-oldékony-ságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét
talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai nyersfoszfátkezelés
eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. Szintén hatékonynak
bizonyult a hyperfoszfát, a marokkói és az é-karolinai nyersfoszfát. A másik
végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony P-oldhatósággal, kis
mésztartalommal rendelkező szenegáli, és részben a floridai nyersfoszfát
jelentette. A nyersfoszfátok közötti különbségek jól jellemezhetők a relatív
agronómiai hatékonysággal (RAE%) is, amikor a nyersfoszfát hatását egy
vízoldható P-műtrágya - kísérletünkben szuperfoszfát (SSP) - hatásához
víszonyítjuk. A két talaj, és az árpa hajtástömege, ill P-felvétele alapján
számolt RAE% átlagában, a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának
sorrendje megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért
oldhatósági sorrendjével. A nyersfoszfát oldhatósága és a bokrosodáskori
tavaszi árpa hajtástömege, illetve P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva
mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha a kijuttatott
P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig
akkor, amikor a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrát oldható P-frakciójával
kijuttatott mennyiségeket vettük figyelembe. Ez, valamint a nyersfoszfátok
relatív agronómiai hatékonysági sorrendje arra enged következtetni, hogy
kísérletünkhöz hasonló körülmények között a semleges ammónium-citrát a legjobb
extrahálószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-old_O