Search citation statements
Paper Sections
Citation Types
Year Published
Publication Types
Relationship
Authors
Journals
Bevezetés: A COVID–19-osztályokon a betegeket ellátó egészségügyi szakemberekre szélsőséges pszichés teher nehezedett, mely felmerülő pszichés stresszorok rövid, közép és hosszú távon egyaránt éreztetik hatásaikat, különböző pszichés tüneteket, megbetegedéseket generálva. A COVID–19-pandémia pszichés szempontból is katasztrófahelyzetnek tekinthető, mely halmozott és sűrített lélektani krízishelyzeteket jelent a betegnek, az őt ellátó szakembernek és a társadalomnak egyaránt. Célkitűzés: A Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban végzett kutatásunk az Intézetben dolgozó egészségügyi személyzet pszichés állapotát mérte fel a harmadik hullám lecsengése után 2 hónappal, 2021 nyarán, még a negyedik hullám indulása előtt. Módszer: Az online kérdőívcsomag kitöltésére 123 egészségügyi dolgozó vállalkozott, és ebből 88-an fejezték be a teljes kitöltést. Az általunk alkalmazott mérőeszközök a következők voltak: Beck Depresszió Kérdőív – rövid változat, Spielberger Állapotszorongás Kérdőív, Események Hatása Kérdőív – javított változat, Megküzdési Módok Kérdőív. A pszichopatológiai tünetek előfordulási gyakoriságát leíró statisztikával jellemeztük, a demográfiai tényezők és a COVID–19-ellátásban való részvétel hatásának vizsgálatára többszörös lineáris regresszióelemzést alkalmaztunk. A megküzdési módok és a pszichopatológiai tünetek kapcsolatát Pearson-féle korrelációval jellemeztük. Eredmények: A kitöltők 52%-a szenved alvászavarban, enyhétől a súlyosig terjedő spektrumon. A dolgozók 61%-a szenved a depresszió különböző súlyosságú tüneteitől. 88%-uk jelölte a krónikus fáradtság tüneteit, különböző szinteken. 44,2%-uk szenved különböző erősségű szorongásos tünetektől, míg 75%-uk szenved a poszttraumás stressz-zavar különböző intenzitású tüneteitől. A dolgozók 29,8%-a számolt be megnövekedett szénhidrát-, alkohol- és gyógyszerhasználatról. A szorongás és a depresszió a családi állapottal, a poszttraumás stressz tünetei a foglalkozással mutattak összefüggést, a magyarázott variancia azonban nem volt magas. Az érzelemfókuszú megküzdés szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a pszichopatológiai tünetekkel. Megbeszélés és következtetés: Az általunk vizsgált mintán a kapott eredmények alátámasztják a többi hazai és nemzetközi kutatás eredményeit, miszerint a pandémia súlyos pszichés terhet rótt az egészségügyi dolgozókra is. Fontos azonosítani a pszichés tünetképzés szempontjából a fokozott rizikónak kitett csoportokat. Orv Hetil. 2023; 164(52): 2046–2054.
Bevezetés: A COVID–19-osztályokon a betegeket ellátó egészségügyi szakemberekre szélsőséges pszichés teher nehezedett, mely felmerülő pszichés stresszorok rövid, közép és hosszú távon egyaránt éreztetik hatásaikat, különböző pszichés tüneteket, megbetegedéseket generálva. A COVID–19-pandémia pszichés szempontból is katasztrófahelyzetnek tekinthető, mely halmozott és sűrített lélektani krízishelyzeteket jelent a betegnek, az őt ellátó szakembernek és a társadalomnak egyaránt. Célkitűzés: A Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban végzett kutatásunk az Intézetben dolgozó egészségügyi személyzet pszichés állapotát mérte fel a harmadik hullám lecsengése után 2 hónappal, 2021 nyarán, még a negyedik hullám indulása előtt. Módszer: Az online kérdőívcsomag kitöltésére 123 egészségügyi dolgozó vállalkozott, és ebből 88-an fejezték be a teljes kitöltést. Az általunk alkalmazott mérőeszközök a következők voltak: Beck Depresszió Kérdőív – rövid változat, Spielberger Állapotszorongás Kérdőív, Események Hatása Kérdőív – javított változat, Megküzdési Módok Kérdőív. A pszichopatológiai tünetek előfordulási gyakoriságát leíró statisztikával jellemeztük, a demográfiai tényezők és a COVID–19-ellátásban való részvétel hatásának vizsgálatára többszörös lineáris regresszióelemzést alkalmaztunk. A megküzdési módok és a pszichopatológiai tünetek kapcsolatát Pearson-féle korrelációval jellemeztük. Eredmények: A kitöltők 52%-a szenved alvászavarban, enyhétől a súlyosig terjedő spektrumon. A dolgozók 61%-a szenved a depresszió különböző súlyosságú tüneteitől. 88%-uk jelölte a krónikus fáradtság tüneteit, különböző szinteken. 44,2%-uk szenved különböző erősségű szorongásos tünetektől, míg 75%-uk szenved a poszttraumás stressz-zavar különböző intenzitású tüneteitől. A dolgozók 29,8%-a számolt be megnövekedett szénhidrát-, alkohol- és gyógyszerhasználatról. A szorongás és a depresszió a családi állapottal, a poszttraumás stressz tünetei a foglalkozással mutattak összefüggést, a magyarázott variancia azonban nem volt magas. Az érzelemfókuszú megküzdés szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a pszichopatológiai tünetekkel. Megbeszélés és következtetés: Az általunk vizsgált mintán a kapott eredmények alátámasztják a többi hazai és nemzetközi kutatás eredményeit, miszerint a pandémia súlyos pszichés terhet rótt az egészségügyi dolgozókra is. Fontos azonosítani a pszichés tünetképzés szempontjából a fokozott rizikónak kitett csoportokat. Orv Hetil. 2023; 164(52): 2046–2054.
A mindfulness egy meglehetősen új kutatási terület Magyarországon, a neveléstudomány területén egyáltalán nincs erre a jelenségre irányuló empirikus vizsgálat. Tanulmányunk célja, hogy beszámoljon a tudatos jelenlét mérésére alkalmas Five Facet Mindfulness Questionnaire (FFMQ-24) mérőeszköz hazai adaptálási folyamatáról és két, 10. évfolyamosok körében kivitelezett előmérésének eredményeiről. Az SPSS, Jamovi és Smart- PLS3 programok segítségével elvégzett, részletes statisztikai adatelemzés által vizsgáltuk az adaptált kérdőív működését és jóságmutatóit. Mindezt annak érdekében, hogy megfelelő megbízhatósággal, faktorszerkezettel és itemszintű diszkriminációs validitás-értékekkel bíró kérdőívváltozatot hozzunk létre. Az első mérés eredményei mentén átdolgozott kérdőívváltozatot alkalmaztuk a második mérésben. Az utóbbi eszközváltozat faktorstruktúrája és belső konzisztenciája a kis mintaelemszám (n = 66) ellenére is kifejezetten jó. Az RMSEA-érték (0,080) szintén kiváló illeszkedést jelez. Három item nem illeszkedett tökéletesen. A tudatos cselekvés alskála részét alkotó 23. tétel valószínűleg az individuális preferenciák miatt nem működött megfelelően. A reagálásmentesség faktorhoz tartozó 18. és 21. állítások esetében pedig a vírushelyzet látens hatásai befolyásolhatták a részt vevő diákok válaszadási mintázatait. A teljes kérdőív jó megbízhatósággal rendelkezik (α = 0,803). Az öt alskála közül egyedül a tudatos cselekvés Cronbach-α (= 0,487) értéke kevésbé jó, ugyanakkor a szerkezeti megbízhatóságot mutató CR értéke (0,711) elfogadható, tehát az itemek betöltik funkciójukat, adatgyűjtésre alkalmasak. A többi alskála reliabilitás- (α = 0,586-0,779) és CR-értékei (0,696–0,850) megfelelő működésre utalnak. Összegezve az eredményeket, a második kérdőívváltozat hazai adatgyűjtésre használható, megbízható és a tudatos jelenlét mérésére alkalmas mérőeszköznek ítélhető.
Összefoglaló. Bevezetés: Az elhízás korunk egyik legnagyobb kihívása, hiszen a többletsúly számos krónikus betegség kockázati tényezője, és fontos pszichés és szociális következményei vannak. A kezelésben bizonyítottan hatékony a kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program, amelynek során alapvető fontosságú a reális célsúly meghatározása, ugyanis az irreális elvárások megakadályozhatják a hosszú távú sikeres testsúlykontrollt. Célkitűzés: Prospektív kutatásunk kérdése, hogy az elérhető fogyást milyen mértékben befolyásolják a testsúlycélok a kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program során. Feltételeztük, hogy a testsúlycsökkentő csoport résztvevői irreális fogyási elvárásokkal érkeznek, melyek azonban reálisabbá válnak a program végére, és megmaradnak az utánkövetés idejére. Emellett feltételeztük, hogy a testsúlycsökkentő program során az evési magatartás pozitív irányban fog változni. Módszer: A 24 hetes testsúlycsökkentő programban 63, az egyéves utánkövetésben pedig 49 felnőtt vett részt. A résztvevők antropometriai mutatói mellett (testtömeg, testmagasság) az evési magatartást és a testsúlycélokat a Háromfaktoros Evési Kérdőívvel, illetve a Célok és Relatív Testsúlyok Kérdőívvel mértük fel. Eredmények: A résztvevők közel 90%-a elérte a professzionális testsúlycsökkentő módszerek esetében elvárható legalább 5–10%-os fogyást, az evési magatartás pozitív irányban változott, testsúlycéljaik reálisabbak lettek. A fogyás szignifikáns, fordított kapcsolatban volt az aktuális és az álomsúly, az aktuális és a vágyott, valamint az aktuális és az elfogadható testsúly közötti eltéréssel. Következtetés: A kognitív viselkedésterápia széles körben alkalmazható, hatékony testsúlycsökkentő módszer, amelynek sikerében fontos szerepet játszanak a reálisan kitűzött testsúlycélok. Orv Hetil. 2021; 162(28): 1119–1128. Summary. Introduction: Obesity has become one of the most challenging issues, as the excess body-weight is a risk factor for numerous chronic diseases and has serious psychological and social consequences. The cognitive behavioral approach to weight loss had been shown an effective treatment, in which realistic weight target setting is essential, because unrealistic expectations can hinder the effort for a successful long-term weight management. Objective: The objective of our prospective study was to investigate as to how weight loss is influenced by realistic and unrealistic weight targets in a cognitive behavioral weight loss program. We hypothesized that the participants come with unrealistic weight loss expectations, which become more realistic by the end of the program and remain realistic for the follow-up. In addition, a positive change was expected in the eating behavior of the participants during the program. Method: The program was completed by 63 people, 49 subjects participated in the 1-year follow-up. Anthropometric data were obtained and the participants were asked to fill in the Three-Factor Eating Questionnaire – Revised 21 items and the Goals and Relative Weights Questionnaire. Results: According to the results, the program is effective, since nearly 90% of the participants reached at least 5–10% weight loss as expected by professional weight loss methods. Besides weight loss there were positive changes in the participants’ eating behavior; weight targets became more realistic. Weight loss was inversely related to the difference between actual and dream, actual and desired as well as between actual and acceptable weight. Conclusion: Our results in accordance with previous studies show that cognitive behavioral weight loss programs can be effective; however, setting up realistic weight targets can be crucial in successful weight loss. Orv Hetil. 2021; 162(28): 1119–1128.
scite is a Brooklyn-based organization that helps researchers better discover and understand research articles through Smart Citations–citations that display the context of the citation and describe whether the article provides supporting or contrasting evidence. scite is used by students and researchers from around the world and is funded in part by the National Science Foundation and the National Institute on Drug Abuse of the National Institutes of Health.
customersupport@researchsolutions.com
10624 S. Eastern Ave., Ste. A-614
Henderson, NV 89052, USA
This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.
Copyright © 2025 scite LLC. All rights reserved.
Made with 💙 for researchers
Part of the Research Solutions Family.