Újratermelődő „gettók”? A helyi fejlesztés lehetőségei és korlátai egy szélsőségesen marginalizált kistelepülésen

Abstract

A szélsőséges társadalmi-térbeli marginalizáció eredményeként a társadalmilag kirekesztett csoportok területileg is koncentrálódnak, vidéki „gettókba” „záródnak” (Mihály 2019a). A szegregátumokban kialakuló, a többségi társadalomtól elzárt párhuzamos intézményrendszer (pl. szegregált iskola, óvoda, illegális bolt, közmunka) tovább nehezíti a helyiek számára a marginalizált helyzetből, terekből való kitörést. Ha a (társadalmi) teret a cselekvés forrásának is tekintjük (Lefebvre 1991 [1974]), akkor a „gettósodó” kistelepülések lakóit is képesnek kell tekintenünk arra, hogy tevőlegesen alakítsák a helyzetüket (Mihály 2019a). A szélsőségesen marginalizált teret Henri Lefebvre és Edward Soja után „az ellenállás terének” is tekintem. A helyi szereplők cselekvőképességét elméletileg az autonómia egyéni, kollektív és szervezeti értelmezéseivel igyekszem megragadni empirikusan pedig etnografikus módszerekkel. Az esettanulmányomul szolgáló gettósodó településen létrejött civil kezdeményezés megmutatta, hogy a strukturális elnyomás ellenére a szélsőségesen marginalizált csoportoknak is van cselekvő ereje. Azonban éppen a strukturális elnyomás az, ami miatt szüksége van a „gettósodó” falvakba záródott lakosságnak a külső segítségre. Egy fejlesztő szervezet több módon is hozzájárulhat a helyiek autonómiájának növeléséhez: tudatosan reflektálva a hatalmi egyenlőtlenségekre és bevonva a marginalizált csoportokat is a döntéshozatalba, illetve reflektálva a nemi alapú és rasszizált strukturális elnyomásra. Annak ellenére, hogy az Egyenlőség Alapítvány ígéretesen segíti a szélsőségesen marginalizált vidéki térbe ragadt tarnóti lakosságot az ellenállásra, maga a kezdeményezés éppen abból adódóan, hogy civil kezdeményezés súlyos egzisztenciális kihívásokkal kell, hogy szembenézzen. A civilellenes kormányzati intézkedések kontextusában az ígéretes eredményeket elért Egyenlőség Alapítvány a túlélésért küzd.

Politics and the environment in Eastern Europe

“…When projects and programmes are initiated by local intellectual elites (as in Kovai's example, by the mayor or, in other cases, by social workers and teachers), they do not pay attention to their own class, ethnicity, or gender, and the risks and consequences of these positionalities. How can initiatives of local elites, making decisions about projects, applying for funding then distributing the funding, claim that they build their enterprises on the basis of democratic decision-making and that they approach their beneficiaries as equal partners (see Mihály, 2019)? Preexisting individual and broader relations, such as ethnic, class, gender, and other determinants of social status are involved in the complicated social context they aim to tackle.…”