Összefoglaló.
Bevezetés: Az aortabetegségek kezelése során az orvos által
módosított sztentgraftok alkalmazása vitatott. Döntően sürgősségi esetben, nagy
rizikójú nyitott műtét alternatívájaként vagy nehéz anatómiai konfigurációk
esetén alkalmazzák őket. Módszer: Cikkünkben három eseten
keresztül klinikánk kezdeti tapasztalatait mutatjuk be az orvos által a műtét
során módosított sztentgraftokkal kapcsolatosan. Eredmények:
Első esetünkben egy 75 éves férfi beteg 50 mm-es saccularis infrarenalis
aortaaneurysma miatt került felvételre. A rövid infrarenalis tágulat proximalis
rögzítési zónájának átmérője lényegesen nagyobb volt, mint a terminális
aortaszakasz. A kaliberdiszkrepancia megoldására a legalkalmasabb egy reverz
helyzetű iliacagraftszár volt, így egy graftszárat a felvezetőrendszeréről
eltávolítottunk, majd megfordítva az aorta tágulatába deponáltuk. Hasonló
megoldást választottunk egy 67 éves férfi beteg jobb oldali, 65 mm-es arteria
iliaca communis aneurysmájának kezelése során. Egy 81 éves nőbeteg hasi
aortaaneurysma tartott rupturája miatt korábban behelyezett unilateralis graft
proximalis endoleakjének megoldása miatt érkezett. Az ectaticus aorta, valamint
az arteria mesenterica superior és a primer intervenció során bekerült
unilateralis graft elkeskenyedő része közti rövid távolság miatt konvencionális
sztentgraft beültetése nem volt lehetséges. A szituáció egy rövid thoracalis
sztentgrafttal volt megoldható: egy thoracalis sztentgraft distalis végéből 3
cm-t kauter segítségével levágtunk, majd az eszközt a felvezetőrendszerbe
visszatöltöttük. A módosított sztentgraftot az arteria mesenterica superior alá
pozicionáltuk, egy ’chimney’ sztentgraft segítségével biztosítottuk a jobb vese
perfúzióját. Technikailag mindhárom beavatkozásunk sikeres volt.
Következtetés: Az endovascularis aortaműtétek azonnal
elérhető eszközparkja a típusos anatómiájú betegek megoldására általában
alkalmas. A szokatlan anatómiával rendelkező elektív esetek, illetve a sürgető
beavatkozást igénylő komplex endovascularis műtétek során az orvos által
módosított sztentgraftok hatékonyan alkalmazhatók. Alkalmazásuk nagy forgalmú
aortacentrumokban javasolt. Orv Hetil. 2022; 163(3): 109–115.
Summary.
Introduction: Physician-modified endografts are mainly used in
urgent cases of aortic disease as an alternative to high-risk open surgical
repair or in difficult anatomical configurations. Method: We
present our initial experiences with physician-modified stent graft
implantation. Results: A 75-year-old male patient was admitted
with a 50 mm saccular infrarenal aortic aneurysm. However, the diameter of the
proximal sealing zone was significantly larger than that of the distal sealing
zone, so we decided to use an iliac limb stent graft with reverse mounting
resulting in an upside-down configuration to accommodate this diameter mismatch.
A similar approach was used to treat a 67-year-old male patient with a 65 mm
right common iliac artery aneurysm. An 81-year-old female patient was admitted
with a type I endoleak associated with an aorto-uni-iliac endograft. The wide
juxtarenal aortic diameter together with the short distance between the superior
mesenteric artery and the proximal end of the previously deployed uni-iliac
graft made the patient unsuitable for conventional endovascular repair, thus the
distal 3 cm was cut from a standard thoracic stent graft and the device was
reloaded. The modified graft was positioned below the superior mesenteric
artery, while renal perfusion was secured by a chimney graft. Technical success
was obtained in all three cases. Conclusion: The available
toolkit of endovascular aortic surgery is generally suitable for the treatment
of patients with typical anatomy. In elective cases of patients with unusual
anatomy, or in urgent cases with complex aortic pathologies, physician-modified
endovascular graft implantation can be used effectively. Orv Hetil. 2022;
163(3): 109–115.