Absztrakt:
Bevezetés: A benignus paroxysmalis positionalis vertigo (BPPV) a
leggyakoribb belsőfül-eredetű szédüléses kórkép. Legfontosabb tünete a szédülés,
amelyet tipikus fejmozdítás vált ki, sok esetben azonban vegetatív tünetek is
társulnak. Etiológiája alapján idiopathiás és szekunder (egyéb vestibularis
eltéréshez társulva, például Ménière-betegség, neuritis vestibularis) BPPV
különíthető el. Célkitűzés: Kutatásunk célja olyan,
kraniokorpográf által vizsgált paraméter azonosítása, amely segíthet az
idiopathiás és a szekunder BPPV elkülönítésében. Anyag és
módszer: Kutatásunkba 135, BPPV-ben szenvedő beteget vontunk be,
emellett 140 ép egyensúlyrendszerű alanyt is vizsgáltunk
ultrahangos-számítógépes kraniokorpográf segítségével. A statisztikai
elemzéseket az IBM SPSS V24 szoftver segítségével hajtottuk végre.
Eredmények: 109 betegnél igazolódott idiopathiás, míg 26
beteg esetén szekunder BPPV. A kraniokorpográfos leletek elemzése alapján
szignifikáns különbség adódott a ’forehead covering area’ (fejmozgás által
lefedett terület) és a ’self-spin’ (tengely körüli forgás) paraméterekben, ezek
gyakrabban kórosak szekunder BPPV esetén. Következtetés: Az
ultrahangos kraniokorpográf segítségével a BPPV modern és objektív
diagnosztikája biztosítható, elsősorban a szekunder típusú esetekben. Orv Hetil.
2020; 161(6): 208–213.