Változik-e a földrajztanítás módszertani kultúrája?

Abstract

A tanulmány célja bemutatni a magyarországi földrajztanári szemlélettel, attitűddel és módszertani kultúrával kapcsolatos legutóbbi vizsgálat óta eltelt időszak változásait. Általános iskolás és gimnazista tanulók körében online kérdőíves vizsgálatot végeztünk, amely során nyílt- és zártvégű kérdésekkel vizsgáltuk a tanulók tantárgyakkal kapcsolatos attitűdjét, különös tekintettel a földrajz tantárgyra. A kiértékelt válaszok alapján jól látszanak és újra megerősítést kapnak a földrajztanítással-tanulással kapcsolatos problémák, amelyekre a korábbi években több szerző is felhívta a figyelmet. Kutatási eredményeink megerősítik azt a tényt, hogy a földrajztanítás gyakorlata – a tantervi törekvések ellenére – évtizedek óta nem képes elszakadni a tananyagtartalmat fetisizáló, tanár- és számonkérés-központú attitűdtől, alig tapasztalható elmozdulás az aktív tanulás irányába (vö. Chrappán, 2017). A földrajz tantárgy presztízse az oktatási rendszerben és a társadalomban együtt süllyed a természettudományos oktatáséval annak ellenére, hogy a tantárgynak két másik pillére (társadalomföldrajz és földrajzi szintézis) is van, valamint, hogy az utóbbi években számos módszertani ajánlás, offline és online segédanyag, programcsomag jelent meg a pedagógusok munkájának segítése érdekében.

Geográf(ia) – számoljunk a matematikával a földrajzórákon

“…A közös fejlesztés és szintézisalkotás a különböző tantárgyi tartalmak között tehát elengedhetetlen kívánalom lenne a köznevelésben. Ennek támogatásában fontos szerepet tölthetne be a földrajz, hiszen természet-és társadalomtudományi ismereteket egyaránt közvetít és ennek megfelelően mindkét féle gondolkodásmódot alakítja (Makádi M. 2015, Teperics K. 2015. Tanulásával a természet és a társadalom rendszere, kölcsönhatásai, ezáltal pedig a minket körülvevő világ átláthatóbbá, megérthetőbbé válik.…”