Vertical, Monovocalic and Other “Impossible” Vowel Systems: A Review of the Articulation of the Kabardian Vowels

Abstract

The North West Caucasian language, Kabardian, has become famous for its minimum vowel system, for the controversy concerning the analysis of its vowel phonemes, and for the central role of that analysis in phoneme theory generally and the laryngeal theory in particular. Phonetically, Kabardian is interesting for the extensive assimilation of its few vowel phonemes to the surrounding consonants. Two published descriptions of these assimilations are compared in this article, and the articulatory processes involved are reinterpreted in terms of gestures that shape and tune the vocal tract, as an alternative to the Bell model of vowel articulation. The assimilations are more complex than was expected, some vowel allophones not acquiring articulatory components present in the environments, others appearing to acquire components not present in the environments. It is suggested that this can be explained by the spectral ambiguity of some palatovelar and pharyngovelar (uvular) configurations.

Az énekelt magánhangzók fonetikai elemzése

“…Kassai 1998). A nemzetközi szakirodalomban ez a gyakorlat egyébkét egyáltalán nem szokatlan, amint azt később látni fogjuk, Wood (1975) vagy akár Traunmüller (1981) is az állkapocsnyitás szögét jelöli meg, mint a magánhangzó nyíltságának elsődleges artikulációs korrelátuma (Wood 1975 szerint ehhez a nyelvállásfok mint a feszes-laza szembenállás artikulációs korrelátuma járul). Traunmüller (1981) ráadásul a magánhangzók percepciós nyíltsága kapcsán is a nyíltság, nyitásfok vagy nyíltsági fok kifejezéseknek fordítható openness és degree of openness terminusokat használja.…”

“…Mády következtetése szerint ezek az eredmények a többi magánhangzó ejtési mintázataihoz is viszonyítva, valamint korábbi vizsgálatok tanulságai alapján az a hang legalsó, az /aː/-val egyező nyelvállásfokú képzésére utalnak. A szerző érvelésében Wood (1975) munkáját idézi, akinek megállapítása szerint az ajakkerekítéses hangzók a szűkebb ajaknyílás következtében természetszerűen kisebb állkapocsnyitással is képzettek az azonos nyelvállásfokú párjaiknál, ennek megfelelően pusztán az állkapocsnyitásban tapasztalt különbségek nem jelentik, hogy az adott magánhangzókat nyíltság vagy nyelvállásfok tekintetében különbözőnek kellene tekinteni. A jelen értekezésben ezen eredmények értelmében az a grafémával jelölt beszédhangot /ɒ/-ként jelöljük meg (tehát a Szende 1999 és Mády 2008b által javasolt besorolást alkalmazzuk).…”