“…1. személyes motiváció: a hatékony tudásmegosztás alapvető feltétele, hogy mind a forrás, mind pedig a befogadó motivált legyen a tudás megosztására (Quigley, Tesluk, Locke, & Bartol, 2007;Stenius et al, 2017), 2. tudásmegosztó önhatékonyság: az egyén saját magába vetett bizalmát jelenti arra vonatkozóan, hogy mennyire képes a hatékony tudásmegosztásra (Hsu, Ju, Yen, & Chang, 2007); Wang (2016) kutatásában megerősítette, hogy a tudásmegosztó önhatékonyság pozitívan összefügg az egyén tudásmegosztó viselkedésével -vagyis minél magabiztosabbak vagyunk a tudás megosztását szolgáló képességeinkben, annál valószínűbb, hogy gyakran fogunk tudást megosztani másokkal, 3. személyközi bizalom: a munkatársak nagyobb valószínűséggel osztanak meg tudást azokkal a kollegákkal, akikben megbíznak (Hsu & Chang, 2014); ez pedig kimondottan igaz a rejtett tudás megosztására (Park & Kim, 2018), 4. támogató szervezeti kultúra: a tudásmegosztást támogató kultúra hatása, hogy a munkatársak tisztában vannak a tudás értékével, ezért hangsúlyt fektetnek a tudás megosztására, és közben nagyobb bizalommal fordulnak egymás felé (Park & Kim, 2018), 5. leadership: frissebb kutatások szerint a transzformációs vezetés számottevő szerepet játszik a tudásmegosztás ösztönzésében (Park & Kim, 2018); a vezetők kiemelt feladata, hogy teret adjanak a tudás szabad áramlásának a szervezeten belül: a tudásmegosztást előmozdító intézkedések bevezetésével, példamutatással, nyílt kommunikációval és azzal, ha lehetőséget engednek a kísérletezésre és folyamatos tanulásra, 6. külső ösztönzők: a szervezet által biztosított ösztönző eszközök abban az esetben vannak pozitív hatással a tudásmegosztásra, ha kulturális elemekkel erősítve alkalmazzák ezeket (Quigley et al, 2007); azok a munkatársak, akiket külső motivációs, azaz ösztönzési eszközökkel próbálnak befolyásolni, kisebb valószínűséggel osztanak meg tudást, mint azok, akiket erre belső motivációjuk sarkall (Nesheim, Olsen, & Tobiassen, 2011).…”