A nyelőcső eltávolítására a legnagyobb számban nyelőcsőrák miatt kerül sor. A
nyelőcsőpótlás még a mai napig is jelentős kihívást jelent a sebészet számára,
mert 50% felett számíthatunk szövődményre, és halálozás is 4–7%-ban fordul elő.
A szövődmények feloszthatók korai és késői szövődményekre, valamint általános és
specifikus szövődményekre. Sebészeti szempontból a korai és a késői speciális
szövődmények jelentik a legfontosabb kérdéseket. A Pécsi Egyetem Sebészeti
Klinikáján az 1993 és 2012 közötti 20 évben 540 nyelőcső-reszekció történt.
Pótlásra 445 esetben gyomrot, 38 esetben vastagbelet és 57 esetben jejunumot
használtak. Az anastomosis a gyomorral pótlásnál 275 esetben a nyakon, 170
esetben a mellkasban történt. A vastagbelet minden esetben a nyakra húzták fel.
29 esetben a nyakon történt szabad jejunummal pótlás és 28 esetben bal oldali
thoracolaparotomiából a mellkasban. A gyomorral pótlás esetén 55 esetben lépett
fel anastomosiselégtelenség, 8 esetben észleltünk transzplantátumelhalást, és 30
esetben alakult ki korai anastomosisszűkület. Ezek a számok vastagbéllel pótlás
esetén: 3 elhalás és 2 insufficientia. Mellkasi jejunumpótlásnál egy
anastomosiselégtelenség fordult elő. Nyaki szabad átültetésnél egy
transzplantátumnecrosist észleltünk. A késői speciális szövődmények közül a
dysphagia a legfontosabb, melynek okaként a következőket találták a gyakoriság
sorrendjében: anastomosisszűkület, conduitobstructio, pepticus és ischaemiás
strictura, idegen test, lokális recidíva, funkcionális okok, új malignus tumor a
reszekció után megmaradt nyelőcsőben és malignus tumor a pótlásra használt
szervben. Az okok között lehetnek átfedések, és kezelésük lehet gyógyszeres,
endoszkópos vagy sebészi. A sebészi kezelés általában az utolsó lehetőség a
nyelésképesség helyreállítására, és jelentős kihívás elé állíthatja még a
gyakorlott központokat is. Orv Hetil. 2023; 164(7): 243–252.