No abstract

No abstract

In the pathogenesis of chronic lymphocytic leukemia (CLL) the microenvironment plays an important role, as it produces survival signals and mediates drug resistance. Lenalidomide, which has immunomodulatory effect, can enhance the activation of T‐, NK‐cells and endothelial cells, however there are no data available whether it can modulate bone marrow stromal cells (BMSCs). In our study, we investigated the effects of lenalidomide on BMSCs and CLL cells. CLL cells were cultured alone or with BMSCs and were treated with lenalidomide. Apoptosis, immunophenotype, and cytokine secretion of BMSCs and CLL cells were determined by flow cytometry. Lenalidomide slightly increased the apoptosis of CLL cells and abrogated the anti‐apoptotic effect of BMSCs on CLL cells. Lenalidomide treatment decreased the expression of antigens on CLL cells, which mediate the interactions with the microenvironment. Interestingly, lenalidomide enhanced the expression of IRF4 and the co‐stimulatory molecule CD86. The secretion of several cytokines was not changed significantly by lenalidomide. CD49d‐negative CLL cases were more sensitive to lenalidomide treatment. Our results suggest that lenalidomide has a limited effect on BMSCs, but it renders CLL cells more immunogenic and unresponsive to survival signals provided by BMSCs.

Absztrakt: A krónikus limfoid leukémia (CLL) a leggyakoribb felnőttkori leukémia a fejlett országokban. A CLL egy indolens lefolyású, gyógyíthatatlan betegség, mely a kezelést követő relapszusokkal járhat, emiatt a betegek folyamatos követése szükséges. Az elmúlt évek bővülő terápiás lehetőségei (pl.: alemtuzumab, venetoclax) lehetővé tették a daganatos sejtek mennyiségének tartós és drasztikus csökkenését, ezért szükségessé vált a visszatérő betegség minél érzékenyebb detektálása. Erre nyújt lehetőséget a minimális, újabban mérhető reziduális betegség (minimal residual disease: MRD) meghatározása áramlási citometriai és molekuláris genetikai vizsgálati módszerekkel. Az MRD-szint és a túlélés összefüggését vizsgáló klinikai tanulmányok egyértelművé tették, hogy az alacsonyabb MRD-szint hosszabb túléléssel jár együtt. Bár az MRD meghatározása jelenleg nem a klinikai rutin része, amennyiben a jelenleg még futó klinikai vizsgálatok eredményei indokolttá teszik meghatározását, áramlási citometriai módszeren alapuló vizsgálata a rutin diagnosztika része lehet majd.

No abstract