With the transition to online teaching due to the COVID-19 pandemic, the need for identifying effective methods of assessment has become paramount. The methods of traditional summative in-person, paperand-pencil exams could not be adapted to the online environment. In case of unsupervised (nonproctored) exams it was impossible to ensure students’ academic honesty. Some universities have offered remotely supervised (proctored) examinations, which has been a rare exception. The pandemic prompted teachers to innovate their assessment practice and apply formative assessment methods as an alternative to traditional summative assessment. They have started using tasks such as e-portfolios, online learning journals, blogs, online presentations, creative writing, and open-book exams, which present golden opportunities to involve students in the assessment process. This study aims to explore assessment-related experiences of language and communication teachers at higher education institutions (HEIs) during the pandemic. Our mixed-method research combines an international survey administered to university language and communication teachers (N=301) with in-depth interviews with a selection of participants (n=18) of the same background. The results provide valuable insights into the perceptions that university language and communication teachers have of effective assessment methods and pedagogical approaches engaging learners in assessment. The implications of the study advocate a growing trend toward a wider use of learner-centered assessment.

A COVID-19 világjárvány következtében bevezetett kényszertávoktatás egyik legfontosabb aspektusa a hallgatói munka életszerű és hiteles értékelése, a hagyományos értékelési formák hatékonyságának megkérdőjelezése. A tanulmány ismerteti annak a nemzetközi kvalitatív kutatásnak az eredményeit, amely európai szaknyelvoktatók körében készült. 10 európai ország, 12 különböző felsőoktatási intézmény szaknyelvoktatójával (N=12) készítettünk mélyinterjút azzal a céllal, hogy feltárjuk a szaknyelvoktatók kényszertávoktatás alatt szerzett különböző tapasztalatait, különös tekintettel a hallgatói munka értékelésével kapcsolatos kihívásokra, az intézményes vagy egyedi megoldásokra, az értékelési gyakorlatot érintő változtatásokra. A kutatás eredményei rávilágítanak az értékeléssel kapcsolatos kihívásokra (tisztességtelen vizsgázói magatartás, kötött intézményi szabályok, oktatók megnövekedett munkaterhelése), valamint az alkalmazott megoldásokra (formatív értékelés előtérbe helyezése, nyílt értékelési gyakorlat alkalmazása, személyre szabott értékelés). A tanulmány a kényszertávoktatásban rejlő lehetőségek kihasználása mellett érvel, és előrevetít egy módszertani és pedagógiai szemléletváltást a szaknyelvoktatás értékelési módszereiben.

No abstract