Cél: A nemzetközi kitekintés ezúttal olyan kutatásokra hívja fel a Belügyi Szemle olvasóinak figyelmét, amelyek – túl azon, hogy a hagyományosnak mondható témakörökben (rendőri veszélyvállalás, rasszizmus, bűnszervezetek, erőszakos bűnözés, terrorizmus, emberi jogok értelmezése) eredményeket hoznak – me-todikai meglepetésekkel is szolgálnak.Módszertan: Ahhoz, hogy a tudományos kíváncsiság valóban új ismeretekhez vezessen, a kutatói szemlélet frissítésére van szükség. Példának okáért a rendőri erőszak jogállami elutasítása hagyományosan a normasértő és amorális ható-sági magatartás szociológiai értelmezését tekintette feladatának (Dieu, 1995). Kevesebb figyelem vetült a rendészeti hivatás azon vonásaira, vagy a szervezeti kultúra olyan gyökereire, amelyek a hivatali jogsértések terjedéséért felelősek. Ez utóbbiak természetrajza ismerhető meg Németh Ágota recenziójából. Ere-deti szemlélet bontakozik ki a rendőrség „esendőségéről” szóló tanulmányban, amelyről Takács Gergely számol be. Ismét igazolódtak a közbiztonság védel-mének és a közrend fenntartásának sajátos vonásai: a jogsértés váratlansága, az azonnali reagálás szükségessége, a beavatkozó autonómiája (Hug, 1997). Ezek a jellemzők a rendőri hatalom korlátozása helyett a generális felhatal mazásnak adnak teret, és ugyanakkor a rendészeti tevékenység hibaforrásait is hordozzák. Módszertani újításról tudósít Hermann Zsombor, aki a hálózatel-mélet sikeres felhasználását szemlélteti, amikor a bűnszervezeti modellek brit kutatásába ad betekintést.Megállapítások: Erdélyi Ákos arra a kutatásra figyelt fel, amelyik a terroriz-mus elleni küzdelem szervezeti széttagoltságára és a hírszerzési adatok szenzi-tív jellegére tekintettel arra keresi a választ: miként találhatják meg a terroriz-mus elleni küzdelemben résztvevő hatóságok a finom egyensúlyt a hírszerzési  információk megosztása és azok biztonságos védelme között. Az amerikai kontinens rendőrségei soraiban jelenlévő rasszista szemléletmód leküzdésére a közösségi rendfenntartásban rejlő megoldási lehetőségeket vizsgálja az a tanulmány, amelyiket Suszter Tamás ismertet. Az erőszakos bűnelkövetők tipológiája megrajzolható olyan megközelítésben, ami a büntetésüket töltő elítéltek bűnözői múltjára alapoz. Dragon Sándor recenziója egy ilyen kutatást méltat. A terrorizmus büntetőjogi szankcionálásának szigorodása figyelhető meg abban a francia szabályozásban, ami a terrorcselekményekért elítéltek mellékbüntetéseként a honosítással szerzett állampolgárságtól megfosztást is lehetővé teszi. „A francia jog szerint elvesztheti állampolgárságát az a személy, akinek lojalitása és hűsége vitatható, megfosztani azonban csak honosított állampolgárt lehet. Extra biztosíték a bűncselekmény miatti elítélés követelménye. A szakasz olvasása során jól érzékelhető, hogy a bevándorlás és a biztonság közötti negatív kapcsolat a terrorizmus elleni törvények szigorodásában ölt testet.” Mágó Barbara írása rámutat arra az alkotmányos helyzetre, ami az állampolgársághoz való jogosultságot az emberi méltóság körébe helyezi, az pedig sérthetetlen, büntetőjogi eszközökkel sem korlátozható. A probléma mélyebb megértéséhez kétségtelenül szükséges a terrorizmus társadalomtudományi fogalmának pontosítása, amint arra a hazai szakirodalomban is példát találunk (Pék, 2022).Érték: A rendészeti kutatások legújabb külföldi termékei – tematikai sokszínűségük mellett – a terület művelőinek azonos értékrendjéről tanúskodnak. Valamennyi munkában jelen van a felismerés: a rendészeti igazgatás társadalmi rendeltetését jogállami igényességgel akkor töltheti be, ha sikerül megvalósítani az eredményesség és a törvényesség harmóniáját. Ebben a törekvésben a rendészettudománynak is nagy a felelőssége.

A következő néhány oldalban megkísérlem a lehetetlent: arra vállalkozom, hogy egy olyan specifikus nyomozástámogató eljárást, mint amilyen a bűnügyi profilalkotás, megkíséreljek bemutatni a hazai tudományos vizsgálódás és gondolkodás tükrén át. Jelen cikkben azt az ívet szeretném megragadni, hogy az egyes szerzők egyes tanulmányaikban miként definiálják magát a módszert, milyen elvárásokat és kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, és hogy a tudomány-technika fejlődésével hová s merre tart az eljárásról való tudományos és gyakorlati gondolkodás.

Napjaink terrorfenyegetettsége az utóbbi időkben jelentősen megnövekedett. Ezért is tartom fontosnak, hogy az e témában született kriminológiai és pszichológiai tanulmányok, kutatások és empíriák számát növeljük. A szervezett terrorcselekményeken túl ugyanakkor jelentősen felértékelődött a magányos merényletet elkövetők és az ámokfutók szerepe is. Jelen tanulmányban bemutatom a magányos merénylők és az ámokfutók tipizálásának menetét, valamint a differenciálás aspektusait. A témát a klinikai profilalkotás tekintetében is körbejárom, felvetve azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy vajon egy olyan eljárás, mint a klinikai profilalkotás, vajon eredményesen alkalmazható-e a magányos merénylők és az ámokfutók azonosítása érdekében.

Jelen cikkben az életellenes bűncselekmények egyik igen kegyetlen, minősített esetét mutatom be, hazai esetelemzéseken keresztül. A szexuális emberölés az életellenes deliktumok különösen kegyetlen esete, amelyekről a hazai szakirodalomban csak elvétve lehet információt találni. Az ölési cselekmény végrehajtásáig hosszú út vezet, ami több aspektusból szerveződik eggyé. Jelen cikkben többek között ezeket az aspektusokat igyekszem körbejárni, kérdést fektetve arra, hogy az ilyen típusú emberölések mekkora mértékben a szexuális vágy által motivált bűncselekmények, és hogyan hat rájuk a szexuális zavarok jelenléte. Kitérek a (szexuális) fantáziaműködésre is, és arra, hogy annak kóros megnyilvánulásai miként hatnak a későbbi elkövető életére, személyiségműködésére. Végezetül úgy gondolom, hogy a cikkben leírtak valós eseteken keresztül érhetőbbé válnak, ezért több hazai bűncselekményt is bemutatok.

Napjainkban egyre többet hallani szexuális bűncselekmények elkövetéséről, amelyeknek áldozatai felnőttek és gyermekek egyaránt lehetnek. A köznyelv a gyermekek sérelmére elkövetett cselekmények elkövetőjét hajlamos pedofilként megnevezni, úgy, hogy a szó valódi tartalmát nem ismeri. A pedofília jól meghatározott pszichiátriai kórkép, amely jellegéből adódóan nem lehet alapja jogi terminusnak. Jelen cikkben igyekszem bemutatni a pedofília klinikai tünettanát, hiszen mint pszichiátriai kórkép, jól definiált tünetek állnak fenn a pedofília kritériumrendszerében. Szorgalmazom egy olyan gyakorlat megszilárdulását, amelyben a pedofília fogalmát tisztán klinikai vonatkozásban alkalmazzák, a jog-és rendészettudomány pedig a molesztáló terminust alkalmazza az elkövetői kör tipizálásakor. Ez utóbbi kerüli a kórkép kriminalizálását, és meghagyja azt eredeti jelentéstartalmában. Jelen tanulmányban arra is kísérletet teszek, hogy felvázoljam a molesztáló elkövetők elemzőpszichológiai bemutatását.