Absztrakt: Bevezetés: Jelenleg nem rendelkezünk kielégítő adatokkal a rehabilitációs kezelések alatti táplálási problémák megoldásairól. Az alultápláltság és a szekunder sarcopenia komorbiditási tényezők, melyek növelik a szövődményeket, továbbá csökkentik a rehabilitációs kezelés eredményességét. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet betegeinek alultápláltságkockázat-felmérése egy adott időpontban. Módszer: A malnutritiokockázat-szűrés a ’Malnutrition Universal Screening Tool’ skálával történt. Eredmények: Az ellátottak közül (n = 331; átlagéletkor: 59 év) 44% esetében malnutritiokockázat állt fenn. Ebből a betegek 19%-a közepes, míg 25%-a fokozott kockázattal rendelkezett a felmérés időpontjában. A minta 176 férfiből és 155 nőből állt (53%/47%). Az ellátottak 50%-a testtömegindexük alapján a 22–29,9 kg/m2-es interkvartilis-tartományba esett (átlagos testtömegindex 26 kg/m2; s = 6,36). Az Agysérültek Rehabilitációs Osztályának betegei között mutatkozott a legnagyobb számban alultápláltság-kockázat (62,5%, 25 fő). Következtetések: Kombinált, malnutritiokockázatot szűrő módszer kialakítása szükséges a rehabilitációs intézetek betegcsoportjainak esetében, mert a jelenleg használt módszerek nem minden esetben elég szenzitívek. Orv Hetil. 2020; 161(1): 11–16.

Összefoglaló. Bevezetés: Még nem rendelkezünk olyan malnutritiodiagnosztikai módszerrel, amellyel a rehabilitációs intézetek betegeinek tápláltsági állapotát és annak változását objektív, pontos, reprodukálható módon követni tudjuk. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet pácienseinek malnutritiorizikó-szűrése mellett a bioimpedancia-alapú testösszetétel meghatározása a megfelelő táplálás kialakítása érdekében. Módszer: Malnutritiorizikó-szűrésre a Nutrition Risk Screening 2002 kérdőívet használtuk. A testösszetétel-analizálást a multifrekvenciás bioimpedancia-alapú seca mBCA 525 készülékkel végeztük. Eredmények: 41 beteg felvételt követő, validált szűrőmódszerrel mért malnutritiorizikójának összefüggése a testtömegindexszel való evidens kapcsolatához (r = –0,662, p<0,001) képest gyengült a zsírmentes testtömegindexszel (r = –0,487, p = 0,001) és a vázizomtömeggel (r = –0,476, p = 0,002). A malnutritiorizikó a zsírtömeggel nem mutatott korrelációt. A testtömegindex erős összefüggései a testösszetétellel agysérültek esetében lényegesen gyengültek. A vázizom- és a zsírtömeg között erős összefüggést tapasztaltunk valamennyi esetben. A testtömegindex csak agysérültek esetén mutatott összefüggést az extracelluláris és a teljes testvíz arányával. A vízterek minden esetben erős összefüggést prezentáltak a fázisszöggel (r = –0,711, p<0,001). A fázisszög agysérültek esetében mutatta a legerősebb korrelációkat a zsírmentes testtömegindexszel (r = 0,638, p<0,001), valamint a vázizom- (r = 0,544, p<0,001) és zsírtömeggel (r = 0,588, p<0,001). Következtetés: A malnutritiót mérő skálák nem elég szenzitívek a rehabilitációs intézetek betegcsoportjaira, a testtömegindex-kalkulációval pedig kevesebb rizikós beteg szűrhető ki, mint a testösszetétel-mérésekkel. A rehabilitációs kórházak számára alkalmas módszernek tartjuk a szűrés kombinálását bioimpedancia-alapú testösszetétel-analizálással. Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676. Summary. Introduction: We do not have a diagnostic method for malnutrition yet that can monitor the nutritional status of patients in rehabilitation institutions and its changes in an objective, accurate, reproducible way. Objective: The aim of this study was to determine the risk of malnutrition in patients at the National Institute for Medical Rehabilitation of Hungary completing with bioimpedance-based body composition in order to develop adequate nutrition therapy. Method: The Nutritional Risk Screening 2002 questionnaire was used. Body composition analysis was determined by the multifrequency bioimpedance-based seca mBCA 525 device. Results: The association between the risk of malnutrition measured by a validated screening method of 41 patients was weaker with fat-free mass index (r = –0.487, p = 0.001) and skeletal muscle mass (r = –0.476, p = 0.002) than with body mass index (r = –0.662, p<0.001). It was not correlated with fat mass. Strong correlations of body mass index with body composition were significantly weakened in the case of brain injuries. A strong correlation between skeletal muscle and fat mass was observed in all cases. Body mass index correlated with extracellular and total body water ratio only in the case of brain injuries. The extracellular and total body water ratio presented a strong correlation with the phase angle in each case (r = –0.711, p<0.001). Phase angle showed the strongest correlations with fat-free mass index (r = 0.638, p<0.001), skeletal muscle (r = 0.544, p<0.001) and fat mass (r = 0.588, p<0.001) in the case of brain-injured patients. Conclusion: Malnutrition screening tools are not sensitive enough for patient groups of rehabilitation institutions, and with body mass index, less risky patients can be screened out than with body composition analysis. Combining screening with bioimpedance-based body composition analysis is a suitable method for rehabilitation hospitals. Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676.

Although malnutrition may negatively impact the outcomes of rehabilitation and increase the cost of care, there are still no valid nutritional assessment methods appropriate for specific groups of patients undergoing rehabilitation. This study aimed to determine if a multifrequency bioelectrical impedance is suitable for monitoring the changes in body composition of brain-injured patients for whom individualized nutritional goals were set during rehabilitation. Fat mass index (FMI) and skeletal muscle mass index (SMMI) were examined by Seca mBCA515 or portable Seca mBCA525 device within 48 h of admission and before discharge in 11 traumatic brain injury (TBI) and 11 stroke patients with admission Nutritional Risk Screening 2002 scores ≥2. The changes in outcomes and plausible interactions were examined between the admission values and the values estimated for the 18th day (minimum length of stay in the sample) using a repeated measure mixed-sample analysis of covariance. In patients with low FMI at admission (mainly younger, TBI patients, with longer ICU stay), there was no change over time whereas, in those with high admission FMI (older, stroke patients, with shorter ICU stay), a decrease was observed (significant interaction F(1,19) = 9.224 P = 0.007 Part. η² = 0.327). The SMMI significantly increased over time (F(1,19) = 5.202 P = 0.034 Part. η² = 0.215) independently of gender, age, days spent in ICU and cause of brain injury. Our results suggest that bioelectrical impedance analysis is feasible and informative for monitoring the changes in body composition during rehabilitation, which also requires consideration of demographic and pre-rehabilitation characteristics.

Bevezetés: A coeliakia átlagosan a népesség 1%-át érinti, és egyetlen kezelési módja az élethosszig tartó gluténmentes diéta szigorú és következetes betartása. A speciális diéta lényege a búza, a rozs és az árpa kizárása az étrendből, így jelentősen leszűkül a coeliakiás betegek rendelkezésére álló termékválaszték. A zab gluténmentes étrendbe történő beiktatása, amely jelentős táplálkozástani értéket képviselhetne a coeliakiások számára, több okból sem tisztázott, a kutatók között ma is nemzetközi vita tárgyát képezi. Célkiűzés: A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék a vizsgálatban részt vevő coeliakiások zabfogyasztási szokásait. Módszer: A vizsgálatot a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Orszá-gos Egyesülete somogyi, budai és újpesti csoportjának tagjai között kérdőíves módszerrel végezték. A kérdőív elér-hető volt még több weblapon is 2014. áprilisban és májusban. A résztvevők 18 és 69 év közöttiek voltak. A 262 darab értékelhetően kitöltött kérdőívet statisztikai χ 2 -próbával és t-próbával elemezték. Eredmények: A megkérdezettek 91%-a nem ismer olyan zabterméket, amelynek a csomagolásán szerepel a gluténmentességet jelző áthúzott búzaka-lász hologram. A kérdőívet kitöltöttek 92%-a (n = 240) tartózkodik a zab fogyasztásától. Legnagyobb arányban a budapesti, egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező, 18 és 30 év közötti korosztály fogyaszt zabot. A zabfogyasztó résztvevők nagy részének, 20 főnek nem okozott tünetet a vizsgált gabona beiktatása az étrendjébe. A zabot jellemzően zabpehely formájában fogyasztották. Következtetések: A szerzők véleménye szerint szükséges lenne a vizsgálatot egy nagyobb elemszámú és kevertebb csoporttal megismételni. Jelentős tényező a coeliakiások körében az egyéni tolerancia a zabfogyasztás tekintetében, amelyet fontos lenne klinikai körülmények között vizsgálni, ahol a betegek gluténmentes étrendjébe szennyeződésmentes zabot iktatnának be. Megfigyelések szerint a zabfogyasztással kapcsolatos legfontosabb tényező az egyéb gabonákkal történő keresztszennyeződés, amelyet a különleges táplálko-zási igényű termékek esetében kívánatos lenne szigorúan monitorozni. Bevezetés: Európában és Magyarországon a speciális -gyógyászati célra szánt -tápszerek széles kínálatával a személy-re szabott táplálás egyre könnyebben kivitelezhető, viszont a naprakész tudás megszerzése egyre nagyobb kihívást jelent a szakembereknek. A folyamatos gyártástechnológiai fejlesztéseknek és a táplálkozástudomány fejlődésének Melyik tápszert javasoljam a betegemnek