The Treaty of Trianon and its consequences continue to be considered traumatic by both scholars and much of society in general. Trianon’s identification as a social or historical trauma not only spread amongst the public in general, but also penetrated historical discourse and journalism. A rather complex and controversial concept has been transposed from psychology to historiography. Hungarian historians generally use trauma in the classical social-psychological meaning: trauma is a social construct based on actual experience (Kovács 2015). In social psychology, the concept of trauma is based on the threat from the outside world to the individual and their identity. However, social trauma has much in common with individual trauma (László 2005). Inevitably, the question arises as to why the concept of psychic trauma seems to be an appropriate scientific description of the effects of Trianon. In my research, I undertook longitudinal content analysis of articles about Trianon and its consequences published in newspapers of various political orientation, divided into five-year periods between 1920 and 2010. The study uses the theoretical construction of social psychology, which involves examining the chosen trauma as a narrative structure. In this study, I present how the concept of the chosen trauma can be applied to describe Trianon trauma through the corpus that includes texts from these ninety years. To illustrate this, I use narrative psychological content analysis.

Az értekezés a trianoni békekötés, mint „választott trauma” médiareprezentációjának vizsgálatát mutatja be a korabeli és a rendszerváltás utáni politikai napilapokban, a tudományos narratív pszichológiai tartalomelemzés módszerével, amely módszertan kiegészül a média napirendelemzésével és szógyakoriság vizsgálattal. A dolgozat probléma felvetése a következő: A trianoni békekötést és következményeit a nemzet egyik legnagyobb tragédiájának tartják, csakúgy a téma tudományos kutatói, mint a mindennapi emberek. (Romsics, 2010) A kétezres évek közepétől kezdve napjainkig a békeszerződés aláírása egyre gyakrabban jelenik meg a magyar nemzet társadalmi traumájaként reprezentálva a közéleti diskurzusokban és a médiában. Sőt, a Trianon=trauma metafora mára már elfogadottá vált a tudományos történészi diskurzusokban is. „..a magyar történészek a traumát általában a klasszikus szociálpszichológiai értelemben használják: olyan társadalmi konstrukciónak tekintik, amely megélt tapasztalatokon alapul.” (Kovács, [2015] pp.94) A szociálpszichológia a trauma fogalmát az egyént a külvilágból jövő fenyegetéssel való megküzdés, és ehhez kapcsolódóan az identitás összefüggésében tárgyalja. Ugyanakkor számos közös vonást mutat a pszichés traumával. (László, [2005] pp.212) Az értekezés első kérdése, hogy a pszichés trauma fogalma miért, és hogyan alkalmazható a történelmi trauma, azaz a trianoni trauma leírására? A kérdés megválaszolásához feltártam a pszichés trauma szerkezetét, amihez nemcsak a freudi alapszövegeket használtam, hanem a modern pszichiátria eredményeit is, mint a poszttraumás stresszzavar és a komplex poszttraumás stresszzavar leírását. A pszichés trauma strukturális jegyei a következők: a traumatikus esemény váratlansága és súlyossága, az áldozat és elkövető, a jó és rossz dichotómiája, ami az áldozattal vagy a szemtanúval való azonosulás lehetőségét kínálja fel. A traumatikus tünetegyüttes megjelenése emlékbetörés és beszűkülés formájában, végül pedig a gyógyulás szakaszai, mint az ellenállás, a projekció, az interpretáció és az átdolgozás. A dolgozatban ezeket a strukturális jegyeket kiterjesztettem a kollektív traumákra is, a trianoni traumát pedig olyan történelmi traumának neveztem, amely a nemzeti csoport „választott traumája”. A választott trauma (Volkan, 1998;2004) egy, a csoport kollektív emlékezetében őrzött tragédiára utal, ami a csoport őseivel történt meg. A trauma a szélesebb csoport identitásának öntudatlanul is lényeges elemévé válik, olyannyira, hogy ha a történeti feltételek nem teszik lehetővé, hogy az új nemzedék feldolgozza a múltbeli kiszolgáltatottság élményét, a jelenbéli csoport az ősök traumájára építheti identitását. A választott traumák alapjául szolgáló eseményeket a csoport megóvja a feledéstől, rendszeresen megemlékezik róluk, fenyegetett helyzetben pedig a más csoportok ellen elkövetett erőszak igazolásául is szolgálhatnak. (Bar-Tal et al [2018]pp.33) ) A trianoni békeszerződés aláírásának korabeli fogadtatása és az, hogy folyamatosan előkerül minden olyan történelmi pillanatban, amit a magyar csoport identitásfenyegetésnek interpretál, a nemzeti emlékezet választott traumájává teszi. Volkan (1998) választott trauma fogalma és a pszichés trauma (Freud, 1914; 1917) strukturális jegyei között megfelelés van. A választott trauma mintázata, (hasonlóan az egyéni traumához) a traumatikus esemény bekövetkezésétől a tüneteken át a gyógyulásig, valójában egy narratív szerkezet, ami a pozitív befejezés felé tart. A traumát elképzelhetjük egy olyan progresszív narratívának, aminek célja, a személy vagy a csoport pozitív identitásának visszaállítása. A trauma narratíva struktúrája állandó elemekből áll, ezek a kiváltó esemény, a tüneti szakaszok és a gyógyulás szakaszai. Az egyes szakaszokhoz pedig szintén egy állandó mintázatú narratíva társul, ami a feldolgozás állapotáról is információval szolgál. A narratív struktúra állandó elemei tehát megmutatják, hogy a trauma mely szakaszára jellemző traumanarratíva van éppen forgalomban a csoport mentális reprezentációiban. Feltételezésem szerint a trianoni trauma kollektív emlékezetben tárolt mentális reprezentációi a trauma narratíva struktúrájába rendezhetők a békekötés időpontjától kezdve napjainkig. Az elmúlt száz évben az időben előre haladva létrejövő trianoni trauma reprezentációk a magyar csoport feldolgozási folyamatának lenyomatai, és a csoport az idővel párhuzamosan egyre inkább a trauma feldolgozás irányába halad. A trianoni traumáról szóló történetek a kollektív emlékezetben hagyományozódnak tovább, és a személyes elbeszélésekben, a történetírásban és a médiában manifesztálódnak. A trianoni traumáról szóló narratívumok hosszmetszeti vizsgálatával egyrészt leírhatók az egyes szakaszok narratív mintázatai, másrészt a traumafeldolgozás aktuális állapotai. Hipotézisem igazolásához médiaszövegeket vizsgáltam, különböző politikai irányultságú napilapok cikkeinek longitudinális tartalomelemzését végeztem el, amik 1920 és 2010 között jelentek meg. Feltételeztem, hogy a békeszerződés 1920-tól kezdve június 4-én minden évben napirenden van a médiában, és az időben előre haladva az évfordulón újra felidézik, ezért a június 4-ét megelőző egy hétben és az utána következő egy hétben, azaz május 25-től június 11-ig tartó intervallumban vizsgálódtam. Az eredeti koncepció szerint 5 évenkénti bontásban kerestem újságcikkeket az évforduló környékén, azonban nem voltak írások minden ötödik évben, sőt, 1940 után a rendszerváltásig egyáltalán nem jelentek meg cikkek a témában az általam vizsgált napilapokban. Így végül kilenc szövegkorpuszt állítottam össze a következő évekből: 1920, 1930, 1935, 1940, 1990, 1995, 2000, 2005, 2010. A trauma struktúrájának feltárására a szövegekben a narratív pszichológiai tartalomelemzés módszerét használtam, mivel a traumatikus tünetek és a gyógyulási folyamat szakaszainak megjelenésével párhuzamosan olyan nyelvi modulokat alkalmaz, amelyek releváns információval szolgálhatnak a trauma állapotát illetően. A narratív pszichológia nyelvi moduljai, amik egyfajta tartalmi szűrőként működtek az összegyűjtött szövegekben, nem voltak elégségesek annak megállapítására, hogy az aktuális trauma narratívában kik a szereplők, azaz kik az áldozatok és kik az elkövetők. Ezért a szövegekből egyszerű szógyakorisági vizsgálattal sikerült kiszűrni a leggyakrabban szereplő kisebb társadalmi, politikai csoportokat és szereplőket a magyar csoporton belül. Másrészt a vizsgált kéthetes intervallumban a békeszerződés témája mellett más, aktuális események is megjelentek, amiket a média napirendje befolyásolt. Ezért célszerű volt elkészíteni minden vizsgált évben a média napirendjének elemzését is. A szövegek tartalomelemzésének ez a 3 fázisú vizsgálata vezetett a megfogalmazott hipotézisek megválaszolásában. Az értekezés újdonságai: 1. A pszichés trauma típusainak rendszerezése 2. A pszichés, illetve kollektív trauma narratív struktúrájának feltárása, a progresszív trauma narratíva koncepciójának felvázolása 3. A „választott trauma” koncepciójának kiterjesztése a trianoni trauma esetében 4. A narratív pszichológiai kutatási módszertan kiegészítése és tökéletesítése a szógyakoriság vizsgálattal és a média napirendelemzéssel 5. A trianoni békeszerződés okainak bemutatása a legújabb kutatások alapján a historiográfiai fejezetben 6. A korabeli (1920-1940) sajtótörténeti háttér részletes feltárása.

No abstract

A tanulmány a trianoni békekötés médiareprezentációját mutatja be 1920-ban, hat politikai napilap újságcikkein keresztül, a választott trauma koncepciójának tükrében. Korábban 1920 és 2010 közötti, a trianoni traumáról szóló újságcikkeket vizsgáltam. A kilencven év szövegeit magába foglaló szövegkorpuszt egy pozitív cél felé haladó, emelkedő narratívának tekintettem, amelynek szakaszai párhuzamba állíthatók a választott trauma tüneti és gyógyulási szakaszaival. Az egyes szakaszok végpontjain a trauma kódjainak megfelelő narratívumok rajzolódtak ki: a kiváltó esemény bekövetkezésekor egy katasztrófa narratíva, a tagadás szakaszában egy tagadás narratíva, a projekció szakaszában egy bűnbak narratíva. A narratívumok mintázatának és a trauma feldolgozás aktuális állapotainak feltárására egy több részből álló narratív pszichológiai tartalomelemzést dolgoztam ki, amelyet az 1920-as szövegkorpuszra alkalmazva ismertetek.