Medical students are at increased risk for psychological morbidity but the majority of those with mental health problems do not seek professional care. We aimed to uncover the viewpoints of medical students regarding barriers and facilitators to using university mental health services and their attitudes and preferences towards online counselling. Four semi-structured focus groups were conducted (n = 26, mean age = 21.8, ±1.88, 73% males). After reaching data saturation, interviews were audio-recorded, transcribed and content-analysed by two independent coders. Intrapersonal barriers emerged to be perceived low risk, excessive self-reliance, lack of belief in the effectiveness of service, lack of openness. Interpersonal factors were the following: assumed long waiting list, insufficient provision of service information, fear of exposure, and not being familiar with the counsellor and the process. Extrapersonal barriers such as insurance problems, the number of available sessions, adverse sociocultural attitudes, fear of stigmatisation were identified. Students suggested that the university should provide psychoeducation and routine screening, apply social marketing and stigma reduction campaigns, improve information flow, and offer not only personal but also online video counselling to target removing these barriers. The results provide a reference for the redesign of mental health services to facilitate their access by students. Implications and limitations are discussed.

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.