BackgroundPsychosocial factors have shown independent predictive value in the development of cardiovascular diseases. Although there is strong evidence to support the role of psychosocial factors in cardiovascular mortality, there is a scarcity of knowledge about how these factors are related. Therefore, we investigated the relationship between depression, anxiety, education, social isolation and mortality 7.5 years after cardiac surgery.MethodsAfter informed consent, 180 patients undergoing cardiac surgery between July 2000 and May 2001 were prospectively enrolled and followed for ten years. During the follow-up period, the patients were contacted annually by mail. Anxiety (Spielberger State-Trait Anxiety Inventory, STAI-S/STAI-T), depression (Beck Depression Inventory, BDI) and the number and reason for rehospitalizations were assessed each year. Those patients who did not respond were contacted by telephone, and national registries were searched for deaths.ResultsDuring a median follow-up of 7.6 years (25th to 75th percentile, 7.4 to 8.1 years), the mortality rate was 23.6% (95% confidence interval [CI] 17.3-29.9; 42 deaths). In a Cox regression model, the risk factors associated with an increased risk of mortality were a higher EUROSCORE (points; Adjusted Hazard Ratio (AHR):1.30, 95%CI:1.07-1.58)), a higher preoperative STAI-T score (points; AHR:1.06, 95%CI 1.02-1.09), lower education level (school years; AHR:0.86, 95%CI:0.74-0.98), and the occurrence of major adverse cardiac and cerebral events during follow up (AHR:7.24, 95%CI:2.65-19.7). In the postdischarge model, the same risk factors remained.ConclusionsOur results suggest that the assessment of psychosocial factors, particularly anxiety and education may help identify patients at an increased risk for long-term mortality after cardiac surgery.

BackgroundRecently, a considerable amount of evidence suggested that anxiety, depression and other psychosocial variables might influence the outcomes of cardiac surgery. This study investigated the relationship between length of stay at the intensive care unit (ICU) and hospital after surgery and different psychosocial variables (e.g. depression, anxiety, self rated health, happiness, satisfaction).MethodsWe enrolled prospective patients who were waiting for elective cardiac surgery (N = 267) and consented to take part in the study. We collected data of sociodemographic, medical and perioperative factors as well as psychosocial questionnaires completed 1.56 days (standard deviation [SD] = 0.7) before surgery. The primary clinical endpoint was an ICU stay of at least 3 days and the secondary was hospital stay of at least 10 days.ResultsTwo hundred sixty-seven patients participated in this study. Four patients (1.5%) died in the hospital and 38 patients (14.5%) spent more than 3 days in the ICU and 62 patients (23.2%) spent more than 10 days in the hospital. After controlling for medical and sociodemographic factors, lower self rated health (Adjusted Odds Ratio [AOR]: 0.51, 95% confidence interval [CI]: 0.28-0.95; p = 0.03), lower rate of happiness (AOR: 0.76, 95% CI: 0.59-0.97, p = 0.03), postoperative cardiac failure (AOR: 7.09, 95% CI:1.21-41.54; p = 0.03) and postoperative complications (AOR: 9.52, 95% CI: 3.76-24.11; p < 0.001) were associated with longer ICU stay. More than 10 days of hospital stay was associated with higher occurrence of COPD (AOR 4.56, CI: 1.95-10.67, p < 0.001), NYHA stage (AOR 6.76, CI: 2.57-17.79, p < 0.001), operation time (AOR 1.45, CI: 1.19-1.76, p < 0.001), female gender (AOR 2.16, CI: 1.06-4.40, p = 0.034) and lower self-rated health (AOR 0.63, CI: 0.41-0.99, p = 0.044).ConclusionsLower happiness and self-rated health may influence the outcome of cardiac surgery. Therefore, these variables should be assessed in patients.

Bevezetés: A társadalom elöregedése és a vizsgálómódszerek javulása következtében az aortabillentyű-szűkület az egyik leggyakrabban diagnosztizált felnőttkori, szerzett szívbetegség. Különböző műtéti technikák alakultak ki, amelyek kivitelezéséhez a standard median sternotomiából végzett feltárás vált gyakorlattá. A kardiológia intervenciós technikáinak gyors fejlődése arra ösztönzi a szívsebészeti tevékenységet, hogy ugyanazt a műtéti minőséget az invazivitás csökkentése mellett nyújtsa. Célkitűzés: Célunk a vizsgált időszakban a teljes, median sternotómiából végzett aortabillentyű-műtét (AVR) és a partialis sternotomiából (mini-AVR) végzett, izolált aortabillentyű-műtétek összehasonlítása a pre-, intra- és posztoperatív eredmények tekintetében. Betegek és módszer: Kutatásunkban a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végzett izolált aortabillentyű-műtéteket vizsgáltuk 2019. január és 2020. március között (99 AVR és 151 mini-AVR). Mini-AVR során a szegycsontot J-ministernotomiával csak a III. vagy IV. bordaközig nyitjuk meg, míg a klasszikus feltárás során a szegycsontot teljes hosszában választjuk szét. Eredmények: A vérfelhasználás (egység) (AVR: 2,90 [2,90]; mini-AVR: 1,85 [2,12]; p<0,05), a kórházban eltöltött napok száma (AVR: 9,75 [2,99]; mini-AVR: 8,85 [2,85]; p<0,05) és a műtéti idő hossza (perc) (AVR: 148,49 [34,4]; mini-AVR: 134,6 [34,8]; p<0,05) tekintetében kedvezőbb volt a mini-AVR-csoport. A preoperatív változók tekintetében nem volt homogén a két csoport, ezért korrigáltuk az erős prediktív változókat. Ezáltal a biostatisztikai értelemben vett szignifikanciaszintek eltűntek, azonban egyértelmű lett a trend a minimálinvazív műtétek javára. Következtetés: Vizsgálatunk során a mini-AVR-műtét költséghatékonyabb beavatkozásnak bizonyult a kisebb műtéti trauma, a csökkent vérfelhasználás és a rövidebb műtéti idő tekintetében a standard beavatkozással szemben. Orv Hetil. 2022; 163(35): 1394–1401.