Az ökológiai kommunikáció lehetőségei és korlátai a modernitásban Társadalomelméleti észrevételek a környezetvédelem témájához Absztrakt: A tanulmány az ökológiai kommunikáció társadalomelméleti vonatkozásait boncolja funkcionalista nézőpontból. Az elemzés a modern társadalom részrendszereinek a reakcióját értelmezi. Azt vizsgálja, hogy a társadalom fő szegmensei (gazdaság, politika, oktatás stb.) miképpen válaszolnak a környezeti kihívásokra, illetve az ezt megjelenítő mozgalmak kommunikációjára. Az elemzés ekképpen az ökológiai kommunikáció hatását és lehetőségeit vizsgálja. Az írás arra fókuszál, milyen okai lehetnek annak, hogy a társadalom nagy részterületei viszonylagos érdektelenséget mutatnak a környezetvédelemmel kapcsolatban, vagy csak nehezen és lassan reagálnak a környezeti kihívásokra. Másrészt a tanulmány azt elemzi, hogy a környezeti szempontok hogyan tudnak nagyobb szerepet betölteni a társadalmi kommunikációban. Az elemzés kitér arra, hogy az eddigi ökológiai kommunikáció milyen részeredményeket ért el, illetve melyek azok a strukturális változások a társadalomban, amelyek a környezetvédelemnek nagyobb mozgásteret kínálnak. Az írás utolsó egysége az ökológiai kommunikáció és a társadalmi miliők kapcsolatának hazai vonatkozásait értelmezi az értékkutatások bevonásával.

This study focuses on one of the basic questions of Luhmann's social theory relating to the description of modernity, namely, on the characteristics of organisations, even more specifically, it is aimed at gaining new recognitions concerning the relationships between the functional subsystems and the organisations. Organisations, one of the most important levels of today's society, is analysed in the context of Luhmann's general social theory. The approach taken in the study originates from Luhmann's analysis of subsystems during the late period of his work. The author argues that vertical relationships between subsystems make up a typical feature of modern society as well. In its analysis of the organisations of modern society this study works out an interpretation of the relationship between stable and fluid structures in the process of communication, highlighting the frequently or continuously changing 'rationality preference' of organisations and it argues for the necessity a more complex analysis of organisational communication. At the same time the study points out by analysing the organisation's system level that vertical segmentation is a characteristic of the entirety of sociality besides the horizontal structure.

This article explores the features of religiousness as it is supported by governmental policies in Hungary. The research interprets the values held by social actors in terms of their relationship to violations of norms that are sanctioned and those that are not sanctioned by the state. The analyses of our representative sample revealed a type of secularised religiousness in more than one dimension. The value orientations of religious people in Hungary appear to be aligned with secular society. The main trend seems to be that the moral judgements of religious people do not differ from those of the people who consider themselves not religious or atheist. Religious people in Hungary no longer find guidance in their religious tradition – which is regarded as obsolete in today’s secularised public discourse – but are oriented by the values of the secularised world, inevitably drifting away from their Christian roots. Differences between religious and not religious people appear only in certain position statements relating to homosexuals.

No abstract

No abstract