Perkután koronáriaintervenciót (PCI) követően bizonyos ideig kettős vérlemezkegátló- (TAG) kezelés szükséges a stentimplantáció utáni trombotikus szövődmények hatékony megelőzésére. A kettős TAG-gátlás hossza és a választott ADP P2Y12-gátló típusa jelenleg az indikációtól függ leginkább: akut koronáriaszindróma esetén egy évig javasolt kettős TAG-kezelés potens P2Y12-gátló szerrel (prasugrel vagy ticagrelor), míg elektív PCI esetén fél évig javasolt az aszpirin plusz clopidogrel terápia. Betegeink vérzéses és trombotikus kockázata azonban igen jelentős mértékben eltér, ezért könnyen belátható, hogy ez a nagyon leegyszerűsített és sablonos megközelítés a gyakorlatban nem megfelelő a legjobb klinikai kimenetel elérése céljából; előnyösebb lenne egyénre szabott TAG-protokollok alkalmazása. Jelen összefoglalóban áttekintjük az egyénre szabott TAG-kezelés lehetőségeit a betegek trombotikus és vérzéses kockázatának definiálásával, és a rendelkezésre álló klinikai bizonyítékokat, amelyek az individualizált terápia klinikai eredményességét mutatják be.

COVID-19-betegeknél a betegség súlyosságától függően jelentős arányban fordulhatnak elő artériás és vénás tromboembóliás események, amelyek a fertőzés magas mortalitásáért is felelősek. A tromboembóliás események gyakorisága meghaladja más vírusinfekciók (pl. influenza) kapcsán észlelt arányokat. A SARS-CoV-2 koronavírus és az immunválasz jelentős prokoaguláns szerepét hangsúlyozva a szakirodalom önálló COVID coagulopathiaként említi a kialakult véralvadási zavart, amelynek megelőzése nagy kihívást jelent a napi gyakorlatban. Szerencsére nemzetközi adatok alapján a folyamatosan mutálódó vírus új variánsai az omikron-változattól kezdve szelídebb betegséget és kisebb tromboembóliás kockázatot jelentenek, de kérdéses, hogy ez a kockázat a jövőbeli variánsok mellett miként alakul. Jelen tanulmány célja, hogy összegezze a COVID-coagulopathia jellemzőit és patofiziológiai hátterét, valamint bemutassa azokat a klinikai vizsgálati eredményeket, amelyeket ezen szövődmények kivédése céljából végeztek, kiemelve az antikoaguláns és vérlemezkegátló kezelés lehetséges jelentőségét.

91 éves kiváló általános állapotú, évek óta ismert thrombocytopeniás nőbeteg esetét ismertetjük, aki a bal pitvari myxoma nagyon valószínű diagnózisát követő 2 héttel agyi embolizáció következtében elhunyt. Az általunk tervezett invazív kivizsgálásra és műtéti beavatkozásra már nem került sor.

Mixed connective tissue disease (MCTD) is a rare systemic autoimmune disorder that damages multiple organs simultaneously and is associated with chronic inflammation, in which the signs of systemic sclerosis, systemic lupus erythematosus, and polymyositis can co-occur. Its distinctive feature and the basis for the diagnosis of MCTD is the presence of an antibody against the uridine-rich RNP of the cell nucleus (Anti-U1-RNP). It has been observed that intercurrent infections can trigger autoimmune diseases, however, the fact that viral infections-such as SARS-CoV-2-induce them is currently poorly understood. The present study raises the etiological role of the SARS-CoV-2 virus in the development of the disease. Authors describe the case of a 38-yearold patient in good general condition, who was diagnosed with mixed connective tissue disease three months after COVID-19 infection.