Az elmúlt két évben egymás után riasztó híreket hallottunk kedvenc „tengerünk” vízminőségi állapotával kapcsolatban. Mindkét évben veszélyes mennyiségben elszaporodott a cianobaktériumokat termelő kékalga, amely a fürdőzőknél hasmenést, bőr- és szemirritációt okozhat, mindemellett ez szemmel látható növényzetburjánzással is járt. 2019-bena jelenség ősszel jelentkezett, de 2020-bana turistaszezon kellős közepén, így azonnali beavatkozást igényelt a szezon megmentéséért. A pillanatnyi tűzoltás helyett azonban hosszú távú tervek kellenek a tó fenntartására annak érdekében, hogy a különféle felhasználási módoknak megfelelő vízminőséget biztosíthassuk.

A szennyvíztisztítás hatékonysága mára elérte a határát, amennyiben a szennyvizekben megtalálható összes kritikus anyag eltávolítását nézzük. Egyre összetettebb eljárásokra van szükség, amelyek növelik a költségeket, ráadásul egyes tisztítási folyamatokhoz is bizonyos vegyi anyagok használata szükséges, ami nem egyszer extra terhelést jelent a vizeink számára. Ami miatt néha nem hogy tiszta vizet kapunk eredményképpen, hanem a tisztítási folyamat végén – még ha egyéb módon is –, de szennyezettebbet. Ezen felül komoly problémát jelentenek az éghajlatváltozás, illetve az annak következményeként fellépő szélsőségek. A csapadékintenzitás változása, az el- és lefolyási nehézségek következményeként fellépő bemosódási-vízminőségi változások mind veszélyt jelentenek felszíni és felszín alatti vizeinkre. Jelen cikk azon folyamatokat célozza bemutatni, amelyek új kihívásként jelentkeznek a vízminőség biztosítása érdekében, illetve rámutat egyes olyan kihívásokra is, amelyek ugyan már régebben is azonosított problémakört jelentettek, azonban az éghajlatváltozás hatásainak következményeként újfent előtérbe kerültek, súlyozottabban jelennek meg.