Bevezetés: A bal oldali közös tüdővénás törzs a tüdővénák leggyakoribb anatómiai variációja, mely befolyásolhatja a tüdővéna-izoláció sikerességét. Célkitűzés: Célunk a beavatkozási adatok és a kimenetel összehasonlítása volt bal oldali közös tüdővénás törzs, illetve normál bal pitvari anatómia esetén, rádiófrekvenciás, illetve krioballonnal végzett katéterablatiót követően. Módszer: A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben 2019. 10. 01. és 2022. 03. 10. között paroxizmális és perzisztens pitvarfibrilláció miatt tüdővéna-izoláción átesett, a beavatkozás előtt cardialis CT-vizsgálattal rendelkező betegek adatait értékeltük retrospektív módon. Bal oldali közös törzsként definiáltunk minden olyan esetet, amelynél a bal oldali felső és alsó tüdővéna legalább 5 mm-rel a bal pitvari beszájadzás előtt összenyílt. Eredmények: A vizsgált populációból (n = 210) 42, bal oldali közös törzzsel (vizsgált csoport) és 60, normál bal pitvari anatómiával rendelkező (kontrollcsoport) beteg adatait elemeztük. A közös törzzsel rendelkező és a kontrollcsoport között a demográfiai adatok és a társbetegségek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. A beavatkozási adatokban (beavatkozási időtartam, sugáridő, bal pitvari tartózkodási idő, sugárdózis) rádiófrekvenciás és krioballonnal végzett ablatio esetén nem volt különbség a két csoport között. Rádiófrekvenciás ablatiót követően a sikerarány az 1 éves utánkövetésnél a közös törzzsel rendelkezők esetében 72,0%, a kontrollcsoportban 76,2% volt (p = 0,659). Krioballonos ablatio esetén a sikerarány 64,7%, illetve 69,2% volt közös törzs, illetve normálanatómia esetén (p = 0,641). Következtetés: A beavatkozási paraméterek és a klinikai kimenetel tekintetében nem volt szignifikáns különbség a bal oldali közös tüdővénás törzzsel és a normál bal pitvari anatómiával rendelkező betegek között. Mind a rádiófrekvenciás, mind a krioballonnal végzett ablatio jól alkalmazható ebben a populációban. Orv Hetil. 2023; 164(4): 140–147.

This randomized study aims to compare the left atrial (LA) lesion size, function, and tissue damage following pulmonary vein isolation (PVI) by high-power short-duration (HPSD) radiofrequency (RF) and second-generation cryoballoon (CB2) ablation. We enrolled 40 patients with paroxysmal atrial fibrillation who underwent PVI by HPSD RF (n = 21) or CB2 (n = 19). Every patient underwent LA CT angiography and transthoracic echocardiography (TTE) to assess the LA anatomy and function. Biomarker levels (hs-cTnT, hs-CRP, LDH) were compared pre- and post-procedurally. Pre- and post-ablation high-density mapping (HDM) was performed. The isolation area was defined under 0.2 mV bipolar voltage (low voltage area, LVA). We calculated the post-PVI LVA/LA surface ratio using LA CT-HDM merge images. At 3-month follow-up, TTE was performed to assess the changes in LA function. Post-ablation hs-cTnT level was significantly higher in the RF group (RF: 1249 ± 469 ng/L, CB2: 995 ± 280 ng/L, p = 0.024). Post-PVI hs-CRP (RF: 9.53 ± 10.30 mg/L, CB2: 12.36 ± 5.76 mg/L, p = 0.034) and LDH levels (RF: 349.9 ± 65.6 U/L, CB2: 451.6 ± 91.3 U/L, p < 0.001) were significantly higher following CB2 ablation. Post-PVI LVA/LA surface ratios were 8.37 ± 6.42% in the RF group and 13.58 ± 8.92% in the CB2 group (p = 0.022). LA function did not change significantly after the PVI procedure. Our data indicate that second-generation cryoballoon ablation produces a significantly larger LA lesion size compared to “point-by-point” HPSD radiofrequency. Both techniques preserve LA function. The myocardial component of tissue loss appears to be higher using HPSD radiofrequency ablation, with less collateral damage.

Bevezetés: A szívinfarktust okozó ér prognosztikai jelentőségére vonatkozóan kevés irodalmi adat áll rendelkezésre, különösen azokban az esetekben, amikor a betegeknél katéteres revascularisatio történt. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy a szívinfarktusért felelős érnek (culprit vessel) van-e prognosztikus jelentősége STelevációs myocardialis infarctusos betegekben, akiknél sikeres katéteres érmegnyitás (percutan coronariaintervenció) történt. Módszer: Retrospektív vizsgálatukban 10 763 beteg adatait elemezték. A szívinfarktusért felelős ér alapján négy betegcsoportot alakítottak ki: főtörzs, bal leszálló ág, bal körbefutó ág és jobb koszorúér. Az adatok értékelése-kor egyváltozós túlélési görbéket konstruáltak, illetve elvégezték a túlélési idő többváltozós modellezését Cox-regresszióval, az életkor, a nem és a társbetegségek figyelembevételével. Eredmények: Leggyakrabban a bal leszálló ág (44,3%), ezt követte a jobb koszorúér (40,9%), majd a bal körbefutó ág (13,7%), míg a főtörzs 1%-ban volt felelős az infarktus kialakulásáért. Az egyéves túlélés szempontjából a szívinfarktusért felelős ér szignifikáns prognosztikai jelentőséggel bírt (p<0,0001): a jobb koszorúér esetén a hazard ratio 0,69 (95%-os CI: 0,61-0,79, p<0,0001), a főtörzs esetén 1,56 (95%-os CI: 1,04-2,35, p = 0,0321) volt a referenciaérhez (bal leszálló ág) viszonyítva. Következtetés: A vizsgálat eredményei igazolják a szívinfarktusért felelős ér prognosztikai jelentőségét. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1282-1288.Kulcsszavak: ST-elevációs myocardialis infarctus, percutan coronariaintervenció, infarktusért felelős ér, prognózis Prognostic significance of the culprit vessel in patients with ST-elevation myocardial infarction treated with primary coronary interventionIntroduction: To the best of the authors' knowledge, very few publications are available which report on the prognostic significance of the culprit vessel in patients with ST elevation myocardial infarction treated with successful primary percutaneous coronary intervention. Aim: The aim of the authors was to obtain data on the significance of the culprit vessel in patients with ST elevation myocardial infarction treated successfully by primary percutaneous coronary intervention. Method: The authors performed a retrospective study in 10,763 patients with ST elevation myocardial infarction who underwent successful primary percutaneous coronary intervention. The culprit vessels were the left main artery, left anterior descendent artery, left circumflex artery, and right coronary artery. The authors constructed univariate survival curves for different culprit vessels and also performed multivariate modelling of timeto-death, controlling for age, sex, and comorbidities. Results: The majority of the culprit lesions were found in the left anterior descendent artery (44.3%), the right coronary artery (40.9%), and the left circumflex artery (13.7%). The culprit vessel was overall a highly significant (p<0.0001) factor of survival, with right coronary artery exhibiting a ...

Funding Acknowledgements Type of funding sources: None. Background Differences in the left atrial (LA) tissue loss can occur following different pulmonary vein isolation (PVI) techniques. Purpose Our prospective study compared the biomarker, the LA mechanical, and the electrophysiological findings as indicators of LA myocardial damage after a high-power short duration  (HPSD) with contact force radiofrequency catheter and second-generation cryoballoon (CB2) ablation of paroxysmal atrial fibrillation (AF). Methods :We enrolled 40 patients with paroxysmal AF [16 (40%) women, mean age = 55.9 ± 12.4 years] who underwent HPSD (n = 21) or CB2 (n = 19). Biomarker levels (hs-cTnT, CK-MB, hs-CRP, LDH) and the transport function of the LA by transthoracic echocardiography (TTE) were compared pre and post procedurally. High-density mapping (HDM) was performed in sinus rhythm using a multielectrode diagnostic catheter in each group to define isolated left atrial low voltage area (LVA; &lt;0.2mV in bipolar voltage mapping).  LA CT-angiography and HDM merge was used to calculate the post-PVI LVA and the LVA/LA surface ratio. Results Postablation hs-cTnT and hs-CRP levels were comparable in the ablation groups (HPSD: 1249 ± 469 and 9.53 ± 10.30 vs. CB2: 995 ± 280 and 12.36 ± 5.76, p = 0.065 and p = 0.732), while CK-MB and LDH levels were significantly higher following CB2 ablation (HPSD: 6.61 ± 2.62 and 349.9 ± 65.6 vs. CB2: 26.01 ± 6.88 and 451.6 ± 91.3, p &lt; 0.001 and p &lt; 0.001). The transport function of the LA did not change significantly by TTE after the procedure. Fractional Area Change at baseline and 3 months was 33.9 ± 13.8 and 33.5 ± 10.7  p = 0.9 in the HPSD group while 38.1 ± 8.6 and 35.3 ± 12.2 p = 0.9 in the CB2 group.  LA Ejection Fraction measured in the two groups (before and 3-month post-procedure): HPSD: 51.2 ± 20.5% and 49.5 ± 14.7%, p = 0.9, CB2: 49.7 ± 15.5% and 50.7 ± 13.3%, p = 0.8). Ablation time was comparable in the two groups (HPSD: 1676 ± 570 sec, CB2: 1495 ± 494 sec, p = 0.279), while fluoroscopy time and radiation exposure were significantly higher in the CB2 group (HPSD: 5.62 ± 4.31 min and 232 ± 406 cGycm2, CB2: 13.65 ± 5.18 min and 1819 ± 1669 cGycm2, p &lt;0.001 and p &lt;0.001). The LVA/LA surface ratio were: HPSD group: 8.37 ± 6.42% and CB2 group: 13.58 ± 8.92% (p = 0.007). At 12-month follow-up, the success rate, defined as freedom from AF/atrial tachycardia without antiarrhythmic drug was 80.1% (HPSD) and 84.2% (CB2) respectively. Conclusions The LA scar tissue was significantly higher following CB2 ablation, but did not affect medium-term efficacy. However, tissue loss did not reduce the transport function of the LA.

Funding Acknowledgements Type of funding sources: None. Background Cryoballoon (CB) ablation for pulmonary vein isolation (PVI) is a frequently performed procedure for rhythm control therapy in atrial fibrillation (AF). However, there is limited data on the impact of preprocedural computed tomography (CT) imaging on procedural characteristics and outcomes. Purpose We aimed to determine whether the use of left atrial CT-angiography to guide CB ablation makes a difference on procedural outcomes by revealing left atrial (LA) anatomy and pulmonary vein (PV) characteristics. Methods A total of 146 AF patiens (paroxismal: 58%, age: 62 ±11 years) undergoing CB ablation were randomized for conventional PVI (control group, n=74) and PVI following preoperative CT-angiography (CTA group, n=72). In the CTA group, LA and PV anatomical features were available during the procedure using 3-dimensional reconstruction images derived from an electroanatomical mapping system. A strategy of 240-second freeze time was used for each pulmonary vein with an option for extra freeze circles until PVI was achieved. Results Procedural time (51±13 min vs. 58±21 min, p&lt;0.05), LA dwell time (41±11 min vs. 47±20 min, p&lt;0.05) and fluoroscopy time (9±4 min vs. 11±5 min, p&lt;0.05) were significantly shorter in the control group. Fluoroscopy dose (1892.4±1319.7 cGycm2 vs. 2216.6±2371.8 cGycm2, p=0.307) and 12-month success rates (control group: 61%; CTA group: 62%, p=0.835) were comparable. No major complications were observed. Conclusions The additional information on anatomy provided by left atrial CT angiography does not manifest in improved procedural characteristics or clinical outcome. Our findings do not support the routine use of preprocedural CTA for guidance of cryoballoon ablation.