A disszertációm során arra törekedtem, hogy egy olyan téma köré építsem a kutatásom, mely az akadémiai irodalomhoz és a gazdasági gyakorlathoz történő hozzájárulása mellett valós értéket hordoz a társadalom tagjai számára is. A téma tudományterületeken átível és ezzel párhuzamosan olyan tudományterületeket kapcsol össze, mint az oktatás- nevelés kommunikáció és menedzsment irodalom. Tudományos és gyakorlati jelentősége pontosan ebben ragadható meg. Ezt az értékrendszert szem előtt tartva jött létre a designkommunikáció, mint tervezői kapcsolatteremtés (Cosovan, 2009) módszertanára építő, saját fejlesztésű, kreatív oktatás-módszertani eszköz. A kutatás során, annak részeként megvalósult a foglalkozás általános iskolába történő integrálása, ahol a vizsgálat alanyai, a kutatás főszereplői, a Z generációt alkotó diákok és tanáraik voltak. A foglalkozás során a közösség összehangolása történik egy tervezői folyamat megvalósításán keresztül, egy közösen megvalósított produktum létrehozásának céljából. A folyamat jelenti a valódi eredményt, mely menedzseri implikációja során a legértékesebbnek vélt munkavállalói soft készségek fejlesztését is támogatja. A disszertáció alapvető célja tehát egy olyan kreatív oktatási gyakorlat, mint termék pontos kidolgozása, megvalósíthatóságának feltérképezése, tesztelése és eredményeinek bemutatása, mely a pedagógusokat és diákokat egyaránt aktív, egyenrangú közreműködésre sarkallja, valamint a fennálló általános iskolai oktatási keretrendszerbe gond nélkül illeszthető. A diák, a jövő munkavállalója akkor lehet sikeres, ha az oktatásban megszerzett tudása átfedésben van azokkal a követelményekkel, melyet a vállalat és a modern gazdaság támaszt szakemberei felé. A disszertációban megvalósuló kutatásommal fontosnak tartom az oktatás és a munkahelyek megteremtői, a gazdaság legfontosabb szereplői közötti párbeszéd fenntartását, intenzitásának növelését, ahol szükséges ott hatékonyabbá tételét. A dolgozat elméleti kerete 3 fő egységre osztható. A kiindulásban a hazai oktatási keretrendszer feltérképezése kapott helyet, majd a gazdaság és oktatás szereplőinek kapcsolata és a kapcsolatban rejlő lehetőségek feltárása került fókuszba. A szakirodalmi áttekintés záró szakaszában a designkommunikáció, mint tervezői, alkotói módszertan elemzése és a tudományos térben betöltött szerepének áttekintése történt. A disszertáció arra keresi a választ, hogy a designkommunikáció, mint kreatív oktatásmódszertan alkalmazása egy workshopon keresztül hogyan alakítja, milyen módon formálja a résztvevő közösséget (diákok, pedagógusok)? Hogyan járul hozzá a nyílt végű problémamegoldás a vizsgált csoporton belüli kommunikációhoz? A kutatási kérdés megválaszolása egy több módszertanú kvalitatív kutatás megvalósításán keresztül történt, melynek során a foglalkozás 24 alkalommal jött létre, közel 500 diák bevonásával. A kutatás eredményeként rögzíthetem, hogy a designkommunikáció módszertan a közösség szereplőit többszinten, és szinteken belül több irányból formálja. Jól kimutatható közeledést biztosít a diák és tanára kapcsolatában. A fejlődés dimenziói három szinten is tetten érhetők: történik egy fejlődés a pedagógus személye kapcsán, akinek egy új, eddig ismeretlen szerepben kell helyt állnia. A diákok fejlődése is további két nézőpontból elemezhető. Az egyéni fejlődés, majd a csoport, mint közösség fejlődése a tervezői-alkotói folyamat által. A legfontosabb eredmények a kutatási alkérdések relációjában a következőképpen összegezhetők: KK1- Közösségépítés: A designkommunikáció workshop a közösség építését a lehetőségek biztosításával segíti. Lehetőséget ad az osztálynak a közösen eltöltött minőségi időre, ami élményt nyújt számukra. Lehetőséget teremt a beszélgetésre, ami egyértelműen hiánypótló, igényük van rá. Lehetőséget biztosít azáltal, hogy a nyílt problémamegoldásra épít, így a megoldáshoz vezető út személyre, a közösségükre szabható, ami segít ahhoz, hogy magukénak érezzék a feladatot. A nyílt problémamegoldási helyzet középpontba helyezésével utat nyit a képzelet, a kreativitás kiteljesítésére. KK2- Soft készségek formálása: A kutatás rávilágított a soft készségek egyre növekvő jelentőségére. Hangsúlyt kapott a problémamegoldás (kritikai megközelítés), a kreativitás, a kommunikáció és annak függvényében értelmezett együttműködés. A kutatás során bizonyításra került, hogy a fent rögzített soft készségekre közvetett vagy közvetlen befolyással van a workshop. KK3- Tervezői identitás alakulása: A foglalkozás támogatta a diákok önállóságát, úgy érezték, hogy felnőttként kell helytállniuk. A tervezői identitás formálása az alkotói (flow) élmény megtapasztalásával teljesedett ki, ami szorosan összekapcsolható a produktum felé megvalósult hozzáállással és a tervezésen keresztül megélt együttműködés sikerével. KK4- Vállalkozói attitűd: A vállalkozói attitűd megjelenése a vártnál sokkal kisebb mértékben volt jelen. A designkommunikáció workshop és a nyílt problémamegoldó helyzet adottságai támogathatják ugyan a vállalkozói attitűd előtérbe kerülését egy jól irányított témaválasztással, azonban ehhez szükséges az, hogy a hétköznapokban teret kapjon a gazdasági ismeretek tudatos oktatása. Doktori kutatásom során mindvégig azt tartottam szem előtt, hogy ez a kutatás egyszerre szolgálja az oktatási és a tudományos közösség érdekeit, és tegye ezt ne csak a várható eredmény reményében, hanem az odavezető út alatt is. Disszertációmmal a pedagógusok és az oktatásban érintett szereplők számára egy kézzel fogható értéket teremtettem azáltal, hogy egy olyan módszertant ismerhetnek meg és sajátíthatnak el, ami bizonyítottan támogatja őket abban, hogy az iskolai keretrendszeren belül lehetővé váljon a közösség építése, valamint a diákok soft készségekeinek tudatos és irányított fejlesztése.