Export competitiveness is an important indicator in the analysis of international trade flow, however, in empirical studies on agriculture it is often neglected. In this article we aim to analyse export competitiveness of global cocoa producers and to test the stability of the Balassa index as well as to identify the determinants behind different country performances. On a product basis, we have not found any article analyzing the competitiveness of cocoa in international trade. Our paper draws global cocoa trade data from the period 1992 to 2015. Results suggest that global cocoa trade is highly concentrated with Cote d'Ivoire, Ghana and Indonesia obtaining the highest comparative advantages in 1992-2015. However, duration and stability tests indicate that trade advantages have weakened for the majority of the countries concerned.

No abstract

No abstract

Jámbor attila-tóth andrea tímea-Kőröshegyi domonKos az agrárexport versenyképessége -a nemzetközi fűszer-kereskedelem esete Az export versenyképességének vizsgálata a nemzetközi kereskedelmi elemzések egyik kiemelt területe, azonban a mezőgazdaságot az empirikus kutatások ezen a téren meglehetősen elhanyagolják. A cikk célja a globális fűszer-kereskedelem versenyképességének vizsgálata a komparatív előny mutatóinak segítségével 1991-2015 között. Az eredmények azt tükrözik, hogy a nemzetközi fűszer-kereskedelem meglehetősen koncentrált, élén a magas komparatív előnyökkel rendelkező Guatemalával, Srí Lankával és Indiával. Ugyanakkor a stabilitási és tartóssági próbák a vizsgált országokra nézve csak kevés esetben mutatnak huzamos kereskedelmi előnyt. Empirikus modellünk arra is rávilágít, hogy a tényezőellátottság, a mező-gazdasági hozzáadott érték és a regionális kereskedelmi egyezmények negatívan, míg a föld és munkaerő termelékenysége pozitívan járulnak hozzá a nemzetközi fűszer-kereskedelemben elért komparatív előnyökhöz. * Journal of Economic Literature (JEL) kód: Q17, F14, Q02. bevezetés a versenyképesség a közgazdaságtan egyik legtöbbet használt és egyben leginkább vitatott fogalmai közé tartozik, számos értelmezést foglalva magában. a szakirodalom egyik ága a nemzetközi kereskedelmi elméleteket ötvözi a makroszintű versenyképességgel, és a versenyképesség fogalmát a különböző nemzetek kereskedelemben elért teljesítményeivel azonosítja. balassa béla volt az egyik korai képviselője ennek az elméletnek, ő dolgozta ki a megnyilvánuló komparatív előnyök indexét (Balassa * a cikk az nKfih K_119669 globális mezőgazdasági versenyképesség a nemzetközi kereskedelemben című kutatási projekt és az emberi erőforrások minisztériuma ÚnKP-17-4-iii-bCe-7 kódszámú Új nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. a szerzők továbbá köszönetet mondanak az ismeretlen lektornak, akinek az iránymutatásai sokat segítettek a kézirat végső formába öntésében.Jámbor Attila egyetemi docens, budapesti Corvinus egyetem agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési tanszék. Tóth Andrea Tímea a szent istván egyetem mesterszakos hallgatója. Kőröshegyi Domonkos a budapesti Corvinus egyetem mesterszakos hallgatója. a kézirat első változata 2017. március 15-én érkezett szerkesztőségünkbe.

Az élelmiszerek feldolgozási fázisa során sokféle hulladék, melléktermék keletkezik, melyek jó része értékes biológiai anyag, hasznosításuk ezért számos előnnyel járhat környezetvédelmi, fenntarthatósági, gazdasági értelemben. Ennek ellenére jelenleg kevés figyelem irányul erre a területre, a szabályozás sokszor nem segíti a megfelelő hasznosítást. A kutatás során 2018-ban több mint 4000 magyarországi élelmiszeripari cégnek kiküldött kérdőívre 175 értékelhető válasz érkezett, ami kiegészült kvalitatív kutatással is, amelynek keretében mélyinterjúkat készítettünk. Az eredmények szerint a válaszadók többsége nem tartja jelentős problémának a keletkező veszteségek jelenlétét, mert azt a technológiai folyamat természetes részének tekinti. Ugyanakkor azok a cégek, ahol a keletkező veszteségek kezelése erősen szabályozott és meglehetősen költséges, súlyosabb problémának vélték a veszteségek keletkezését. A megkérdezett cégek egyértelműen anyagi kérdésként kezelik az élelmiszer-veszteségek keletkezését: ezért igyekeznek jobb kihozatali mutatókat elérni, az elkerülhetetlen veszteségeket minél jobban hasznosítani, vagy legalább minél olcsóbban elszállíttatni. A válaszadók háromnegyede nem érzékelt eddig semmiféle külső elvárást (a társadalom, a fogyasztói, a hatóság stb.) részéről. Az élelmiszer-feldolgozók számos akadályozó tényezővel szembesülnek, amennyiben jó hasznosítási lehetőséget keresnének keletkező élelmiszer-hulladékaiknak: ezek többsége szabályozási kérdés, de emellett jelentős kihívást jelent az is, hogy a melléktermékeknek nem alakult ki valós piaca, nincs megfelelő láncszerű együttműködés az érdekeltek között és jelenleg nincs elég ösztönző erő a veszteségek csökkentésére. Az élelmiszer-hulladékok csökkentésében, illetve jobb hasznosításában ennek megfelelően csak akkor lehetne áttörést elérni, ha az élelmiszer-veszteségekkel kapcsolatos szabályozásban alapvető szemléletváltozás történne: olyan ösztönzők kellenének, hogy a cégeknek megérje a termelődő hulladékok elkerülése, a veszteségek minél jobb hasznosítása.