Számos nemzetközi és hazai kutatás igazolja, hogy minden olyan munka, melyet a belügyi rendvédelmi szervek hivatásos állománya végez, fokozott egészségi, pszichikai és fizikai megterheléssel jár. Mindez elengedhetetlenné és egyben kiemelt fontosságúvá teszi a hivatásos állomány alkalmasságvizsgálati rendszerét. Egy ilyen rendszer hatékonyságának alapvető feltétele, hogy folyamatosan igazodjon a szervezeti igényekben, valamint a szervezethez jelentkezők jellemzőiben bekövetkező változásokhoz. A digitalizáció és a világháló használatának robbanásszerű megnövekedése jelentette rendvédelmi kihívások, valamint a fiatal generáció megváltozott képességei és munka iránti motivációja törvényszerűen vonta maga után a rendvédelmi hivatásos állomány több, mint tíz éves alkalmasságvizsgálati rendszerének felülvizsgálatát. Ezen kihívásokra adott válaszként született meg a Kétlépcsős Integrált Alkalmasságvizsgálati Rendszer (röviden: KLIR), melyet a belügyminiszter irányítása alatt álló egyes rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott hivatásos állomány és rendvédelmi igazgatási alkalmazotti állomány alkalmasságvizsgálatáról szóló 45/2020. (XII.16.) BM. rendelet 2021. január 1-jével kötelező érvénnyel bevezetett. Tanulmányunkban a KLIR rendszer tudományos megalapozását ismertetjük a rendszer legfontosabb alapelvei mentén tárgyalva. Bemutatjuk, hogy a KLIR rendszer két lépcsőfoka – a munka és az egyén illeszkedését több szinten vizsgálva – miként szolgálja az alkalmatlanok kiszűrésén túl a leginkább alkalmas jelölt kiválasztását, ezen keresztül pedig az egyéni és szervezeti hatékonyságot. A szervezeti hatékonyság egyik kulcsának tekintett rugalmas alkalmazkodóképesség jegyében ismertetjük a KLIR rendszer újításaiban, az alkalmasságvizsgálati kategóriák rendszerében, a háromszintű szabályozási rendben, valamint az alkalmasságvizsgálatok és a továbbképzési rendszer összekapcsolásában rejlő lehetőségeket. A cikket a célzott tudományos kutatásnaka KLIR rendszer kialakításában játszott szerepének ismertetése, valamint a vonatkozó jövőbeni perspektívák felvillantása zárja.

Igazodva a rendvédelmi szervekkel szemben támasztott elvárások, valamint a rendvédelmi szervekhez jelentkezők képességeinek folyamatos változásához, az utóbbi tíz évben új alapokra helyeződött a belügyi rendvédelmi szervek alkalmasságvizsgálati és kiválasztási rendszere. Egyértelművé vált, hogy egy valóban hatékony, az egyéni és szervezeti hatékonyságot együttesen szolgáló új rendszer kialakítása csak tudományos kutatások eredményeire épülve, azokat beépítve valósulhat meg. Ennek részeként nyertek egyre nagyobb teret a munkalélektanban is mindinkább elterjedő kompetenciák, mely alatt a hatékony munkavégzéshez elengedhetetlen személyiségjellemzőket, képességeket és készségeket értjük.A Belügyminisztériumban a tudományos kutatásra épülő alkalmasságvizsgálati és kiválasztási rendszerek kialakítása 2012-ben kezdődött az egységes belügyi vezetői kompetenciák meghatározásával, majd 2014-ben folytatódott a vezetői kompetenciák komplex mérésére alkalmas vizsgálati módszertan – a KVR eljárás – kialakításával. Ez utóbbi kapcsán számos olyan tudományos újítás került alkalmazásra, melyek megalapozták az új belügyi kompetenciarendszer egészének kialakítását, valamit annak a rendvédelmi hivatásos állomány új Kétlépcsős Integrált Alkalmasságvizsgálati Rendszerébe történő beintegrálását. Jelen tanulmány ezek ismertetését célozza. Elsőként bemutatjuk az új belügyi kompetenciarendszerek kialakítását megalapozó – az objektivitást és a rendvédelmi specifikumok figyelembevételét együttesen szolgáló – kutatási módszertant, valamint a kompetenciák komplex mérésére alkalmas interaktív tesztrendszerek kidolgozásának módszertanát. Ezt követően áttekintjük, hogy melyek azok a problémák a kiválasztási döntés során, amelyeket a neurális hálózatok mint döntéstámogató eszközök alkalmazása segíthet kiküszöbölni vagy mérsékelni. Majd röviden ismertetjük a neurális hálózatok felépítésének és működésének alapvető elveit, végül pedig bemutatjuk, hogyan használhatjuk a módszert a döntéstámogatás területén, amit egy esettanulmány keretén belül szemléltetünk is.

Az 1953-ban útjára indult, immáron hetvenéves Belügyi Szemle tudományos folyóirat jubileumi „70 év, 70 gondolat” című kiadványában megjelent tanulmány olvasható a felkért szerzőktől.

Cél: A kiégés sokat kutatott terület, hiszen a munka hatékonyságát csökkenti, a fluktuációt növeli, az egyén egészségi állapotát veszélyezteti. Jelen cikkünkben a fókuszt a rendvédelemben dolgozókra helyezzük. E területen végzett kiégéssel kapcsolatos kutatási eredményeinket ismertetjük, összevetve a szociodemográfiai adatokkal, a szubjektív egészségi állapottal és a mozgással.Módszertan: Kutatásunk során egy kérdőívet állítottunk össze, mely tartalmazza a szolgálati helyet, a munkaidőt, az állományban eltöltött időt, a kiégés felmérését célzó kérdőívet, valamint szubjektív egészségi állapotra vonatkozó skálát, és felmértük a testmozgást. A Maslach Kiégés Kérdőív segítségével mértük föl a kiégés szintjét. A kérdőívet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozó hivatásos állomány körében vettük fel, összesen 783 fővel.Megállapítások: Magas érzelmi kimerültség az állomány 4,6%-nál található. A deperszonalizáció magas foka 6%-ban jelentkezik, míg ehhez képest az állomány mintegy 30%-a mutat kimagasló értéket a személyes teljesítmény csökkenésben. A nemek szerinti összehasonlítás esetében a mintában az érzelmi kimerülés területén mutatkozott statisztikailag is jelentős eltérés a férfiak és a nők között – a nők jellemzően magasabb szintű érzelmi kimerültségről számoltak be férfi kollégáikhoz képest Szignifikáns együttjárás tapasztalható a rendszeres mozgás és deperszonalizáció és a személyes teljesítménycsökkenés alacsonyabb szintjével.Érték: E cikk elősegítheti, hogy középpontba helyeződjön a rendvédelemben dolgozók mentális egészsége, hiszen a kiégés az egyik legjelentősebb megbetegítő faktor.

Cél: A cikk vonatkozó elméleti bevezető után áttekintést ad arról, hogy az elmúlt években miként valósultak meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság állománya körében az egészségfejlesztési és egészségvédelmi törekvések. Bemutatásra kerül, a gyakorlatban hogyan tud itt, a végeken megvalósulni az a viszonyulás, hogy az emberi egészség érték, melyet megbecsülni, értékelni kell.Módszertan: Rövid áttekintést adunk arról, hogy milyen történeti, elméleti háttere van az egészségfejlesztési tevékenységnek általában, illetve a rendőrség vonatkozásában. Ezt követően áttérünk a jelenleg megvalósult programjaink bemutatására.Megállapítások: Az egészségfejlesztés rendszerszintű áttekintése fontos egy megfelelő egészségterv kidolgozásához és végrehajtásához. Ezt szolgálja, hogy Malét-Szabó tevékenységi alapmodelljének keretrendszerébe ágyazottan jelenítjük meg az országos, illetve a helyi szintű egészségfejlesztési tevékenységet.Érték: Tanulmányunk rávilágít arra, hogyan lehet egy egyedi és komplex egészségfejlesztési rendszert megvalósítani a személyes, szervezeti és környezeti tényezők összehangolásával.