A disszertáció tárgya a nemzetközi tendenciába illeszkedő bizalmi vagyonkezelés jogintézménye, amely Magyarországon 2014. március 15-én lépett hatályba. A nyolcvanas évek elején a piacgazdaság kialakulása alapozta meg a magánszféra fokozatos térnyerését, s elkezdődött a vagyonosodás folyamata, amely bár szűk társadalmi méretek között, de vagyonfelhalmozódáshoz vezetett. Megnyílt az út a családi vállalkozások kialakulásához. A privatizáció idején a nagyobb vagyonokkal rendelkezők száma tovább növekedett. A feltörekvő 30–40 éves korosztály napjainkra jutott el abba az életkorba, hogy a hagyományozás, a vagyonátadás kérdése felmerüljön, s aktuálissá váljon a generációs vagyontranszfer. A kialakult egészségügyi helyzet, azaz a koronavírus-járvány miatt is különösen fontossá ésfelelősségteljes feladattá vált elgondolkodni az alternatív vagyonátörökítésről, a jogviszony alkalmazásáról, hiszen a generációs vagyontranszfert érintő személyek életkora és az egészségügyi veszélyeztetettség korhatára egybeesnek. Magyarországon még nem vált elfogadottá az elmúlt néhány évben a vagyonkezelés innovatív jogi lehetőségeinek alkalmazása – bizalmi vagyonkezelés, családi alkotmány, family office, vagyonkezelő alapítvány – mivel az érintettek nem rendelkeznek megfelelő szofisztikált ismeretekkel és tapasztalattal, sőt a bizalmi vagyonkezelési konstrukció alkalmazásának a legnagyobb gátja a témához kapcsolódó közmédia-megjelenések negatív hírértéke és a megfelelő kommunikáció hiánya. Tárgyilagos és hiteles információk nélkül elmarad az egyéni, családi, valamint állami szinten is jelentős előnyöket biztosító jogviszonyok használata. A disszertációban a bizalmi vagyonkezelés jogi- és gazdaságtudományi értelmezése és kultúrtörténete mellett kommunikáció- és médiaelméleti elemzések és kutatások eredményeinek bemutatására törekedtem. A médiaelméleti szempontok szerinti vizsgálatok alapján 2014-2019. közötti időszakban a közmédiában, valamint az internetes oldalakon a nem szakembereknek, hanem a laikus közönségnek szóló megjelenésekben a negatív konnotáció állapítható meg. A bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó médiatartalmak elemzése esetén szembetűnő az a tény is, hogy az újmédiában az adott jogi témakör feldolgozottsága napjainkban még nem megfelelő. A jogviszonyt népszerűsítő média-megjelenések elősegíthetnék a releváns konjunktúra kialakulását a hazai szintéren. A kutatásom során olyan preskriptív szempontokat is sikerült azonosítanom, mint azt, hogy fontos a jogviszony szélesebb körű ismertté válása és a bizalmi elemek erősítése. Ezekhez a kurrens médiában a megfelelő hozzáállás és az időszerűség nyújthat segítséget. A disszertációban triadikus, kombinált módszertan – tartalomelemzés, kérdőíves felmérés és interjúelemzések – segítségével az elkészült kutatások eredményeit és a participációs modellel történő analízist felhasználva készítettem el a bizalmi vagyonkezelés népszerűsítését és befogadását elősegítő kommunikációs stratégiát, amely az egyéni és a közösségi érdekek összekapcsolódásának módszerét prezentálja, alkalmazásával elfogadás, csatlakozás, s ezáltal értékteremtés valósítható meg. Bemutattam a koronakrízis következtében fennálló kialakult helyzet egyfajta gazdaságdinamizálási lehetőségét a jogviszony alkalmazásával, amelynek kognitív elfogadása megfelelő kommunikációs folyamat segítségével valósulhat meg. A bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó gazdasági kultúrához tartozást akkor lehet tudatosítani az érintettekben, ha egyértelműen megfogalmazható a csatlakozás értelme. A jogviszonyra vonatkozóan a 2014 óta megjelent tájékoztató anyagok, könyvek kiegészítéseként az értekezésben prezentált kutatások eredményei hiánypótló szerepet töltenek be és szakirodalmi kútfőként interpretálhatók.