Bevezetés: Magyarországon 2012-ben indult az egészségügyi ellátószervezetek akkreditációs programjának fejlesztése, amelynek célja az egészségügyi ellátás biztonságának növelése, eredményességének, hatékonyságának javítása. Célki-tűzés: A vizsgálat célja az akkreditációs standardok hatására történő szervezeti változások felmérése a projekt tesztelésében részt vevő intézményekben. Módszer: Hét önkéntes intézményben vizsgálták a szervezeti kultúra változását nemzetközileg validált kérdőív segítségével. A vizsgálatot két körben, az akkreditációs program bevezetésének kezdete előtt és egy évvel később, standardok megismerése, gyakorlatba ültetésének elkezdése után végezték el. A kérdő-íveket leíró statisztikai elemzésekkel és logisztikus regressziós modellekkel vizsgálták. Eredmények: A kórházak kö-rében szignifikáns (p<0,05) pozitív változást mutattak a szervezeti tanulás, folyamatos fejlődés, a nyílt kommunikáció és a csapatmunka a szervezeti egységben dimenziók, az önálló járóbeteg-szakrendelők körében pedig az általános felfogás a betegbiztonságról és a betegbiztonság szervezeti egységen belüli észlelése dimenziók. Következtetések: A vizsgált intézményekben a szervezeti kultúra még fejlesztésre szorul, de az észlelt pozitív változások a betegbiztonságot elősegítő irányba mutatnak. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1667-1673.Kulcsszavak: betegbiztonság, betegbiztonságot támogató szervezeti kultúra, szervezeti kultúra, akkreditáció Changing of the patient safety culture in the pilot institutes of the Hungarian accreditation programIntroduction: The accreditation system for health care providers was developed in Hungary aiming to increase safety, efficiency, and efficacy of care and optimise its organisational operation. Aim: The aim of this study was to assess changes of organisational culture in pilot institutes of the accreditation program. Method: 7 volunteer pilot institutes using an internationally validated questionnaire were included. The impact study was performed in 2 rounds: the first before the introduction of the accreditation program, and the second a year later, when the standards were already known. Data were analysed using descriptive statistics and logistic regression models. Results: Statistically significant (p<0.05) positive changes were detected in hospitals in three dimensions: organisational learning -continuous improvement, communication openness, teamwork within the unit while in outpatient clinics: overall perceptions of patient safety, and patient safety within the unit. Conclusions: Organisational culture in the observed institutes needs improvement, but positive changes already point to a safer care.

Az egészségügyi ellátások során kialakuló nem várt események adatainak gyűjtését szolgálja a WHO és az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére létrehozott NEVES jelentési rendszer. Az ide beérkezett, megtörtént események részletes adatait tartalmazó jelentéseket hét témakörben dolgoztuk fel az általunk kidolgozott, aggregált jelentési adatokra támaszkodó módszertani útmutató alapján. A dolgozat ismerteti ezen módszertan legfontosabb lépéseit és eszköztárát. Ez segíti az intézmények saját adataikra támaszkodó tanulását, a betegbiztonsági intézkedések megfogalmazását és végrehajtását, valamint bevezetőként szolgál a tanulmányok bemutatását célzó cikksorozathoz.

A nyomási fekélyek előfordulása gyakori probléma a fekvőbeteg ellátásban és jelentős terhet képviselnek mind a beteg, mind az ellátók számára, habár kialakulásuk sok esetben megelőzhető lenne. Dolgozatunk célja, hogy bemutassuk a NEVES jelentési rendszerbe érkezett adatok elemzéséből kiindulva a nyomási fekélyek kialakulásának általános okait és az azokhoz kapcsolódó megelőzési lehetőségeket, valamint ajánlásokat fogalmazzunk meg elkerülésükre. A NEVES rendszerbe az adatfeldolgozás megkezdéségig 2.579 nyomási fekély adatait jelentették. Ezeket az adatokat statisztikailag elemeztük, és minőségfejlesztési technikákat is alkalmazva kerestük a nyomási fekélyek kialakulásában szerepet játszó okokat. A témában végzett szakirodalmi kutatásból és szakértői egyeztetésekből nyert információkat is tartalmazó kutatást felhasználva, valamint a szakirodalmakat áttekintve rendszereztük az okokat és megelőzési lehetőségeket. A kutatás során feltárt, a nyomási fekély kialakulásához vezető általános okokat 12 csoportba soroltuk. Az elemzések eredményei közül kiemelendő, hogy a kockázatfelmérés és a megelőzést célzó protokoll megléte ellenére nagy arányban észlelik előrehaladott stádiumban a nyomási fekélyeket, ami rendszerszintű problémák jelenlétére utal. A megelőzésben kiemelt szerepet játszik a helyesen elvégzett kockázatfelmérés, a megfelelő prevenciós eszköz helyes alkalmazása és a munkatársak naprakész ismerete. Ez utóbbiban nagy jelentősége van annak, hogy a szakmai evidenciák hogyan és mennyi idő elteltével kerülnek át a napi gyakorlatba. A nyomási fekély kialakulásának hátterében álló okok nagyon sokrétűek lehetnek. Ahhoz, hogy felfedjük egy adott intézményben az ott előforduló rendszerszintű problémákat, elemezni szükséges a bekövetkezett eseményeket, ehhez pedig adatokat kell gyűjteni. Az intézményi működésből adódó problémák megelőzése érdekében oki kutatást kell végezni, amelynek eredményei alapján megtett célzott intézkedésekkel csökkenthető az események előfordulása.

The gap between evidence and clinical practice has been in the focus of researches for decades. Although successful implementation means the new knowledge must work in particular environments, it doesn’t mean that the entire process should exclusively be executed by the individual institutes. This is the point where we assumed that an intermediate step, the “general good practice”, could help to ensure that translation is done in a more professional way.The development of the general good practice methodology was based on our infinitE model, which organized the factors of successful translation into an evidence-editing-embedding-effect on practice framework, using tools from the disciplines of Evidence-Based Medicine, Quality Improvement and Change Management.The methodology organised the editing and embedding part of the development into a process involving three full-day sessions carried out with different health professionals, experts and moderators. After pilot testing, it was finalized and applied to other topics as well.The methodology presented in detail in this paper, centred on flow chart, process analysis, failure mode identification and Kotter’s 8-step model. Beside the pilot topic of the institutional process of resuscitation, the methodology has also proved applicable to more than ten other topics, meaning that at least all the core elements of the proposed bundle of general good practice have been produced in the development process.Compared to the guidelines, general good practices demonstrate the evidence in operation, helping to develop workflows, responsibilities, documentation, trainings, etc. and can also be a starting point for the digitalisation of care processes.The next step is to examine how healthcare institutions can build on these in their own editing and embedding activities, and what the results will be. Further studies could explore the applicability of the development methodology in different healthcare systems or at different levels of maturity in terms of quality.

Bevezetés: A csípőtáji törések az elöregedő társadalmakban kihívást jelentenek az egészségügyi rendszerek számára. Az érintettek egészségi állapotának, életminőségének alakulása nemcsak az akut, hanem a rehabilitációs ellátás függvénye is. Kevés adat áll rendelkezésre a magyarországi csípőtáji töréseket követő rehabilitációs ellátási gyakorlatról. Célkitűzés: A csípőtáji törések akut ellátása utáni 30 napon belül fekvőbeteg-intézményi rehabilitációra történő felvételi arányok vizsgálata és a felvételt befolyásoló tényezők azonosítása. Módszer: 2005 és 2015 közötti esetszintű, a társadalombiztosító finanszírozási adatbázisából származó betegforgalmi adatok elemzése többváltozós logisztikus regressziós modell segítségével, valamint a rehabilitációs arányok leíró statisztikai elemzése 2005 és 2015, illetve 2019. január 1. és 2020. december 31. között. Eredmények: A rehabilitációra utalás aránya erős növekedést mutat 2005 és 2015 között, további növekedés tapasztalható 2019-ben a 2020-ban észlelt visszaesés előtt. A logisztikus regressziós elemzés szignifikáns hatást mutat a beteg neme, életkora, az ellátási gyakorlatot és hozzáférhetőséget vizsgáló változók esetén. A beteg állapotára utaló változók közül erőteljes hatásuk az akut ellátás során kialakult szövődményeknek van, de a vizsgált társbetegségek többsége is szignifikáns hatású. Következtetés: A rehabilitációra utalási arányok tendenciája kedvezően alakul; a befolyásoló tényezők hatásának irányában nem figyelhető meg változás, a hatás erőssége azonban változik. A regressziós modell erőssége alapján feltételezhető a vizsgált évek alatt konzisztensebbé váló ellátási gyakorlat. Orv Hetil. 2022; 163(25): 990–1000.